Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Balaskó Enikő: Megmaradásunk kulcsa a kultúránk
Balaskó Enikő Megmaradásunk kulcsa a kultúránk A Muravidéken kicsit mások vagyunk, bár ezt sokan nem akarják beismerni, mert másnak lenni nehéz és nem kifizetődő. Mások vagyunk, ha több nyelvet beszélünk, ha olyat, amilyet mások nem, ha másképp és mást énekelünk, másképp táncolunk, mint környezetünk, másképp látjuk a világot, másképp gondolkozunk róla. Ezzel nem könnyű megbirkózni. Egyszerűbb beleolvadni a környezetbe, úgy gondolkodni, mint a tömegek, egyetérteni velük. Egyszerűbb, ha nincs saját véleményünk, mert akkor nem bántanak, nem érnek ilyen-olyan vádak, támadások. Békében hagynak a saját kis életünkkel, világunkkal. De beleolvadni azt jelenti, eltűnni. Ne hagyjuk, hogy így legyen! Az ember addig valaki, amíg emlékszik rá: egy nép fennmaradását kulturális emlékezete teszi lehetővé. Ha elkezd felejteni, megkezdődik pusztulása. Néha úgy tűnik, a társadalom kulturális amnéziában szenved. Nem tud, vagy nem akar emlékezni, a mindennapoknak él. Egy kisebbségi létben pedig még fontosabb, hogy emlékezzünk, mert az ad erőt, szabadságot. Jan Assmann, német egyiptológus, vallástörténész írja Tacitusra hivatkozva: „Az emlékezés fegyver az elnyomás ellen.” Majd Orwell 1984 című regénye kapcsán azt mondja: „Az elnyomás idején az emlékezet szabadító erővel bír, uniformizálás idején a másság tapasztalatát teszi lehetővé.” Emlékezzünk nyelvünkre, kultúránkra, hiszen abban él egy nemzet! A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Az emberiség történetében ez ugyan nem hosszú idő, de egy ember életében mégis jelentős. Nyolc éves voltam, amikor az Intézet megalakult, első vagy második osztályos. Magára az alapításra nem emlékszem, hiszen gye-
