Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"
ták (az akkori szocialista „kaptafa” szerint, mert a rendszerváltásig annyi jelölt szerepelt csak a listán, amennyit választottak), az egykori „szocialista önigazgatás” jogos törlése után sikerült átalakítani, fokozatosan nemzeti önkormányzati közösséggé formálni. Létrejött a muravidéki magyar közösség politikai jellegű, a törvény értelmében azonban kezdetben önkormányzati, kulturális és egyéb feladatokat ellátó csúcsszervezete is, amely a szlovén állami hatóságok és az anyaország felé rendelkezett (és rendelkezik ma is) konkrét hatáskörrel. Az említett szervezet legfelsőbb testületét a községi, azaz önkormányzati magyar nemzeti közösségek tanácsaiból választották meg, és ez ma is így van. Ez a nemzeti közösségekről szóló törvény szerint nem klasszikus „alá-fölé” rendeltségi viszonyt jelent, hanem értelemszerű kompetenciamegoszlást. Az önálló nemzetiségi kulturális intézmény szükségszerűségének a felismerése A rendszerváltás után egyre jobban előtérbe került a felismerés, hogy az önkormányzati nemzeti közösségek keretében rendkívül nehéz, és szakmailag igencsak korlátozott az egyre szerteágazóbb, kulturális jellegű feladatokat ellátni. Miután a szlovén önállósulással és az önkormányzati rendszer részbeni átalakulásával a politikai jellegű feladatok szaporodtak, az ún. csúcsszervezet elnöksége, illetve vezetősége 1991 után rendszeresen tárgyalta a kulturális tevékenység sikeresebb szervezési és szakmai ellátásának kérdését. Akkoriban már intenzíven működött 15-20 művelődési egyesület, amelyek keretében összesen közel félszáz műkedvelő szekció tevékenykedett. A népdalkörök domináltak, de említésre méltó volt a néptánccsoportok és a citeraegyüttesek munkája is, valamint amatőr színjátszók, majd később szavalócsoportok is rendszeresen dolgoztak. A későbbi döntések szempontjából fontos következménye volt annak, hogy már a nyolcvanas évek utolsó harmadától a korabeli köztársasági kulturális tárca, a konkrét tartalomra és programokra szánt állami költségvetési keret mellett - a regionális politikai testületek és a nemzetiség vezetői közbenjárására - támogatást biztosított az ún. magyar érdekközösségben végzett kulturális tevékenység szervezésére, illetve szervezői bérére.