Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)

Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"

Egyre erőteljesebbé vált az elhatározás, hogy a kulturális tevé­kenység, mint nemzeti megmaradásunk meghatározó pillére, jobb és szakmai tekintetben szervezettebb feltételeket érdemel. A tényle­ges megoldás azonban korántsem volt könnyű, sem egyértelmű. A vélemények a nemzetiségen belül is eléggé eltértek, az állami és ön­­kormányzati szervek részéről pedig részben visszafogottság, rész­ben eltanácsolás volt kezdetben tapasztalható. Nemzetiségi ber­kekben leginkább két fontos kérdésről folytak nemegyszer hosszan az éjszakába nyúló viták. Az egyik kérdés a létrehozni kívánt intéz­mény szervezeti formájára vonatkozott, mivel Szlovéniában ilyen típusú létesítmények alig voltak. Ezért néhányan olyan véleményen voltak, hogy a létező szlovén műkedvelő szervezeteket tömörítő szövetség regionális irodájába kell a magyar nemzetiségi „kultu­rális” alkalmazottat biztosítani, aki a nemzetiségi csoportok tevé­kenységéért lesz felelős. Az ilyen megoldás követte volna a sokak által túlzottan dicsért kétnyelvű intézményrendszer típusát, mivel- a kétnyelvű oktatási intézmények mellett - a könyvtár és a galé­ria-múzeum intézetek is olyanok voltak. Szerencsére nem abban az irányban indultunk el! Akkorra már valamennyire megismer­hettük a többi határon túli régió magyar közösségeinek kulturális tevékenységét, és - bár sem mennyiségben, sem minőségben nem tudtuk magunkat a nagy lélekszámú közösségekhez hasonlítani- egyre jobban tudatosult bennünk az elhatározás, hogy csakis az önálló nemzetiségi kulturális intézet jelenthet e téren előrelépést. A másik nyitott kérdés a magyar nemzeti közösségen belül arra vonatkozott, hogy egyrészt miként lehet egy esetleges önálló kul­turális szakintézmény részére anyagi fedezetet biztosítani, mivel az addig biztosított állami kulturális keret arra semmiképpen nem volt elegendő. Másrészt, arról folyt több hónapos eszmecsere, hogy miként ágyazódjon be az új intézmény a muravidéki magyar kö­zösség szervezettségébe. Végül olyan megállapodás született, hogy amennyiben az illetékes állami szerv, a kultusztárca rábólint az in­tézményalapításra, akkor a muravidéki magyar közösség kulturális szakintézménye a közintézetekről szóló törvény alapján jöhet létre, alapítója természetszerűen a Muravidéki Magyar Nemzeti Önkor­mányzati Közösség lesz. Viszonylag hosszú „vajúdás” után 1993 elejére dőlt el, hogy az említett év utolsó harmadára de facto megalakul a Magyar Nem­

Next

/
Oldalképek
Tartalom