Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)

1. fejezet. Dialektológia

Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák

45

a hegyre búcsúra, a szentháromsákho, iés ien ahogy mentünk föfele egy nagyon sziép ablakot láttom, olan ilatos, szégfüjeg vuotag ben, azok a luóguós székfüjjek a zablagba, hád valuoban megálottam, asztá, a szirmát ity simogattam belü juoleset, iés énnekem it hátro, a hátom viszkedöt, ewe a zujjomme it hátro nyutam, de kiét helén, vakartam meg. Az ién fijamnak, ennek a fijamnak ojan gyönyörű piros, kiét szekfüjj van a hátán, hogy az, asz csak éppen a szirmát nem lehet neki iéréznyi. Szóval ez nem tiédelém, esz szász százalekossan bebizonyut.- (A tédelém, az micsoda?)- Hát a tiédelém, a tiédelémrü beszitünk, esz mék tapasztalat amit ém mondok ügyi?

A fenti nyelvjárási szöveg mai köznyelven:

Arról beszéltünk, hogy ezzel a fiammal negyvenháromban voltam állapotos. Azt mondják, ha az állapotos asszonynak valahol viszket a teste, és azt megvakarja, ott jel lesz a gyermekén. Érti, hogy mit mondok? Például, mentünk a hegyre a szentháromsági búcsúra. Láttam, hogy egy ablakból szép, szagos szegfuvirágok lógtak. Megsimogattam a szirmaikat, és ez jólesett. Ekkor a hátam viszketni kezdett. Az ujjaimmal két helyen megvakartam. Az én fiamnak, ennek a hátán két gyönyörű szegfű van. Csak az illatát nem érezni. Ez nem hiedelem, babona, hanem valóság.

Göntérháza, 2010. február 25-én