Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
42 Dr. Varga József A magyar nyelvjárások 1. Oly sokszor hangzott el előadásaimban a „nyelvjárások” műszó, hogy érdemesnek tartom ismertetni a pontos jelentését. Mi a nyelvjárás? „Valamely nyelvnek egy-egy vidéken kialakult, a köznyelvtől többé-kevésbé eltérő változata.” Népnyelvnek is nevezik, ez pedig a más-más nyelvjárásban beszélők köznyelvi sajátosságainak, kifejezőeszközeinek összessége; vagyis a nyelvjárások összessége. Egy-egy táj, vidék nyelvjárásának az összegyűjtése, vizsgálata már a 17-18. századtól folyik napjainkig. Dr. Szabó Géza, a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelv Tanszékének volt vezetője A magyar nyelvjárások című egységes jegyzetében nyolc-, illetőleg kilencféle nyelvjárástípust különböztet meg. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.) Hasonló a megállapítása dr. Kálmán Béla profeszszomak is a Nyelvjárásaink című, 1966-ban megjelent tankönyvben. Ezek: 1. Nyugati nyelvjárástípus; 2. Dunántúli nyelvjárástípus; 3. Déli nyelvjárástípus; 4. Tiszai nyelvjárástípus; 5. Palóc nyelvjárástípus; 6. Északi nyelvjárástípus; 7 Mezőségi nyelvjárástípus; 8. Székely nyelvjárástípus; 9. Nyelvjárásszigetek. A nyugati nyelvjárás területe nagyjából a Nyugat-Dunántúllal azonos: Vas és Zala megye, Győr-Moson-Sopron megye délnyugati része, Veszprém megye nyugati sávja, Felsőőr (Oberwart) és vidéke Ausztriában. Nevezetesebb helyi nyelvjárásai a felsőőri, az őrségi, a göcseji és a hetési. Természetesen a nyelvjárási határok összemosódnak, egymásra hatnak, keverednek, például a nyugati a dunántúli nyelvjárástípussal. Néhány hangváltozási jelenség a nyugati nyelvjárásban: Magánhangzói közül nyolc rövid és hét hosszú. Kétféle e hang érvényesül benne, a nyílt e és a zárt e, például: ement, kender, ember, lehet, kemence. A köznyelvi és irodalmi nyelvi hosszú í, ú, ű helvett általában rövid i, u, ü hangot_ejtenek, például: tíz, viz, kut, ur, tűz, fűz. Érvényesül benne az ö-zés is vagy önállóan vagy diftongusként (kettőshangzóként), például: felhüö. bötü. fost, fodüö. böcsület stb. Az é, ó, ő hosszú magánhangzók általában ie, uo, üö kettőshangzóban érvényesülnek, például: kiez (= kéz), niéz (= néz), juo (= jó), füöd (= főd, föld), lüö (= ló). Az Uezés is gyakori, például: illen (= ilyen), gulás
