Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
28 Dr. Varga József i) Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a hetési, muravidéki nyelvjárás eléggé gazdag szókincsű, főleg az idősebb emberek nyelvhasználatát illetően, de egyre veszíti igazi sajátosságait, a hagyományos, tiszta hetési, muravidéki táji jellegét. Ezt az idegen szavak, leginkább a közéletünkben használatos szlovén szavak okozzák, amikor még az egyszerű emberek, diákok stb. beszédében is ilyen és hasonló mondatok érvényesülnek a mindennapok nyelvhasználatában: „Jani prikolicáve (pótkocsival) vitte kü a gonajt a mezzüre.”; „Mariska sziép vrécskábo (nájlonzacskóban/tasakban) hoszta a zajándikot.”; „A pusztavasat az odpádro (hulladékgyűjtő) vittik e.”; „A potoválkám (utazótáskám) nagyon néhezz.”; ,A gyerörök lucskát (jégkrémet) vettek a buótba.” j) Fontos kérdés, hogy meg lehet-e őrizni a hetési, muravidéki nyelvjárást, és ha igen, meddig? Tudatosítanunk kellene az itt élő őshonos magyar emberekben, az oktatási intézményeinkben és a közéletünkben is, hogy ez a tájnyelv sem értéktelenebb a göcseji, a dunántúli, a tiszántúli, a mezőségi, a palóc, a székely stb. nyelvjárásoknál. Hiszen ennek is megvan a sajátos értékrendje hangzásában, jelentésében, közlő és ismeretterjesztő funkciójában, szépségében. Göntérháza, 2008. április 24.
