Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 17 izs.”; „Lecsúszott a fejikrü a kendüjik.” Az öt kiemelt szó: gazdaságik, lövik, tehennyik, fejik, kendüjik köznyelvi alakja: gazdaságuk, lovuk, tehenük, fejük, kendőjük. Ez a nyelvtani sajátosság a hetési, muravidéki nyelvjárásban archaikus, élő, amikor a többes számú 3. személyre és az egy birtokra mutató Mik, -ük. -iuk. -jük személyragok helyett az Mk, jik érvényesül. d) „A zasu szoknyám léeredött.”; „A besü szoba üres.”; ,A pajta tusu felin va a sziny.” ; „Mariska a háttosu kertöbe mént.”; A négy mondat asu, besü, tusu, háttosu szava köznyelvileg így helyes: alsó, belső, túlsó, hátulsó. E melléknevekből kiesik az -1- mássalhangzó, majd -su. -sü képzőkkel toldalékolják a beszédben, valószínű, hogy az írásukban is. e) A lének, főnek, elünek, hátránok vagy bátrának, benek, künek, eránok vagy érának, idánok vagy Idának, aránok vagy arának, odánok vagy ódának hetési, muravidéki határozószók köznyelvi megfelelői: lefelé, fölfelé, előre, hátrafelé, befelé, kifelé, errefelé, idefelé, arrafelé, odafelé. A le, föl, elő, hátra, be, ki, erre, ide, arra, oda szavakhoz táji sajátossággal a -nők, -nak helyhatározói rag kapcsolódik. f) Érdemes megemlíteni a kétalakú (értelmű) határozórag összemosódását, amikor a lovastul, házastul, kezestül, késestül helyett a lovastól, házastól, kezestől, kiéséstől szavakat alkalmazzák akkor is, ha azt akarják kifejezni, hogy a megnevezett személlyel vagy dologgal együtt, egységben vagy egészben történik valami. Nem mindegy, hogy Pista lovastul (vele együtt) esett bele a patakba, vagy egy lovastól (embertől) kapott egy hatalmas pofont. g) Aztán szólhatnánk még az -elöl és az -elől külön szófajú szavakról; az a és az az határozott névelők használatáról; az e-zés-ről és az ö-zés-ről: a hosszú í, ú és ű alkalmazásáról; a tikomak és a mieinkek sajátosságairól; a Jakapik Józsiiik személynévhasználatról és még sok mindenről. h) Néhány hetési, muravidéki tájszó és nyelvjárási közszó: asztat, asztotat = azt buritt = önt börsöllü = kézi mozsár
