Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 169 megmagyarázza: „Tudod, kisunokám, valamiko régön a nagygazdánok, a földesurnak, de még a papnak is dézsmát, tizedöt köllött annyi, füzetnyi. A köröszt huszoneggyedik kévije lett a papi. Azér monygyák ere a kévire, hogy pap.” A keresztet le is kötik, közben megjegyzik: „Kössük is le, hátha nagy vihar vagy nagy esü lessz.” (Kepézők, keresztrakók: Csuka József, Horvát János, id. Meszelics János vagy Gönc Viktor.) d) A következő művelet már a gereblyéző asszonyok vagy férfiak dolga. Tarlógereblyével és rendes fagereblyével folgereblyézik a tarlót, összehúzzák a gráblulást a kereszt (kepe) végébe. (A gereblyézést végző személyek: Zsálek Julianna, Meszelics Lajos, Gaál Zorán.) Ezzel be is fejeződött a kézzel történő aratás. e) Uzsonna a mezőn: Aratás után a mezzün fogyasztják el az uzsonát, amit az asszonyok visznek ki körbecbe, kerekkosárbo, fodeleskosárbo vagy silingábo. Az egyik asszony a kosarat, körbecet a fején viszi tekercsön, illetőleg perecön. (A tekercs kötényből, törülközőből, ruhaféléből készült. Ezeket összetekerték, sodorták, fonták úgy 30 centiméter átmérőjű kerek alakba, mazzagge átkötötték, fonták. A tekercsöt akkor használták az asszonyok, ha valamilyen nehéz dolgot vittek a fejükön.) A kosarat vivő asszony bal kézzel fogja azt, a jobb kezében viszi a tarisznyát, benne a vizes szalmába csomagolt bugyoguskorsu. A másik két asszony ugyancsak fodeles kosárban vagy körbecben vagy silingában viszi az ételt és az italt. Ezek: házi kenyér, vágottzsír, háj, hagyma, kalács, pogácsa, bor és víz. Az asszonyok körberaknak néhány kévét. Középre is tesznek. Ezt letakarják asztaruháve és arra rakják rá az ételt. Az italt (csatosüveg, pintösüveg) egy kéve mellé állítják. Vígan falatoznak, vizet vagy bort isznak. Tereferélnek. Barátságos és békés a hangulat. (Az uzsonavivü asszonyok: Meszelics Margit, Gasparics Jolán, Bence Magda). Az aratás, illetőleg az étkezés után csoportosan mennek haza, azaz a cséplés helyére. Útközben énekelnek, beszélgetnek, viccelődnek, szórakoznak. Az énekek: A göntérházi dimbes-dombos határba, Hej, édesanyám, mért szültél a világra? Úgy elfáradt karom az aratásba. Mért neveltél az uraság számára?
