Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
166 Dr. Varga József pének” és „Dózsa unokájának” egyre fogyó etnikai csoportjához. Az ősi gyökerekhez való konok ragaszkodásnak az igényét, a magyarság vállalását. * A kézzel történő aratásra való felkészülés Az előkészületi munkálatok a) Kaszakalapálás: Felhasznált eszközök, szerszámok: kasza, kalapáluszék, kalapálu-kalapács, fatokmány, kaszakő, takarittufa vagy hajlittufa. A kaszakalapálu férfiak (Gaál Lajos, Meszelics Ferenc, Pisznyák Árpád) a pajtábu kihozzák a kalapáluszékeket, utána a kaszákat, illetőleg a kalapáláshoz szükséges eszközöket, még a takarittufát vagy hajlittufát is. A kaszanyélről leütik a kaszát, leülnek és kalapálni kezdenek. A munka végeztével visszateszik a kaszát a nyelére, és ráerősítik (rákötözik) mazzagge a takarittufát is. Közben beszélgetnek, viccelődnek. b) Gereblyejavítás: Két idősebb férfi (Bence József, Meszelics Lajos) a szinybü vagy a pajtafiábu kihozzák a torugráblát meg a rendös gráblát. Megállapítják, hogy hiányoznak belőlük fogak. Megjavítják, vagyis gráblofogakat ütnek a gereblyékbe. Közben ők is beszélgetnek:- (M. L.): „Látom, a gráblákbu hiányoznak fogak. Miég juó, hogy a tiélön faraktam néhányot. Most csak beleverjük.”- (B. J:): „Én máj kühozom. Hunn vannak?”- (M. L): „Ott a szérostábo.” Befejezik a munkát. c) Kötélfonók: Két idősebb nő (Apró Rozália, Csuka Ilona) zsúpból kötelet fon. Azt kévébe kötik. Közben beszélgetnek:- (A. R): „Juó, hogy hosztunk haza gabonát (rozsot).”- (CS. I): „Biza, ászt okossan tettitök. Olla szározz a búza száro, hogy abbu nehezzen lehet kötelet csinyányi.” Befejezik a munkát.
