Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 167 Amikor minden kész, indulnak aratni. Ebben a képben az a fontos, hogy minden szerszámot, eszközt az eredeti módon kell elkészíteni a kézzel történő aratáshoz. Egy vagy két háztól indulnak csoportosan az aratók a Petkovics-ház melletti „Füzes-dülliibe”, a búzaföldre. Útközben énekelnek, beszélgetnek, viccelődnek. Az énekek: Zöld a kukoricaszár, Körül fodros a szoknyám, Egész nyáron kapálatlan maradtál, Ugye babám, illik rám, de illik rám? Te meg szőke piros lány, Holnap is ezt veszem rám, Szombat este csókolatlan maradtál. Ugye babám, ebben szeretsz igazán? Bárcsak engem valaki Zabot hijna, zabot hijna aratni, Learatnám a zabját, Elszeretném, elszeretném a lányát. Ne menj rózsám a tarlóra, Elmegyek én a tarlóra, Gyönge vagy még a sarlóra. Erős vagyok a sarlóra. Ha megvágod kis kezedet, Nem vágom meg kis kezemet, Ki süt nékem lágy kenyeret, Sütök néked lágy kenyeret. A marokszedük viszik a sorút, a kévekötük pedig a kévekötüfát. A gráblulu asszonyok viszik a torugráblát és a rendös gráblát. A kaszások a tokmánybo vizet öntenek (merittönek) a sajtárbu (dézsából) vagy itatusajtárbu. A marokszedük viszik még a bugyoguskorsuban a vizet is. Egy bugyoguskorsu tarisznyábo van téve megáztatott (nedvesített) szalma vagy széna közé. * A kézzel történő aratás menete a) Amikor az aratók a gabonaföldre (búzatáblára) érnek, az első kaszás a munkásaival (marokszedü, kévekötü, kötevetü) megkezdi az aratást. Mielőtt azonban lekaszálná az első kévényi búzát, a következőket mondja: „Köszönöm,
