Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 165 A hagyományos hetési kézi aratás és gépcséplés Göntérházán (1998. július 12.) A régi, hagyományos hetési kézi aratásnak és cséplésnek is megvolt a maga varázsa, még a nehéz és sok gonddal végzett szorgos munka mellett is. Vidékünkön, így falunkban is, az aratást - a múltban - általában június 29-én kezdték meg, Péter-Pál-napján. Abban az időben az aratást mindig a rozzsal (nálunk úgy mondták, hogy gabona) kezdték, és ezt követte a búza, majd a zab aratása. A Göntérházán megrendezett hagyományos aratási és cséplési munkálatokat négy képben próbálom meg bemutatni. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy az egyes munkamenetek, műveletek eszközei (mezőgazdasági szerszámok stb.) eredetiek legyenek és valósághűen adják vissza a valamikori aratást és cséplést; annak sokoldalúságát, gazdag eszköztárát és -rendszerét, és természetesen varázsos hangulatát, valamint sajátságos nyelvi kifejezéseit. Sokan megkérdezhetik tőlünk, hogy mi célból szerveztük meg a hetési aratást és cséplést. Erre könnyű a felelet. A Muravidéken élő, létszámában egyre zsugorodó maréknyi magyarság kezdi elveszíteni sajátos azonosságjegyeit. Hogy mire gondolok itt föleg? Először is a nyelvünkre. Nem vitatható az a sajnálatos tény, hogy a Murán innen élő őshonos magyarság anyanyelve, nyelvhasználata napról napra kopik, szegényedik, idegen nyelvi elemekkel vegyül, s elveszíti igazi szépségét, „hetésies” jellegét. Másodszor a régiónkat valósághűen tükröztető népi szokásainkra, nyelvi kifejezéseinkre, az évszázadokon át megőrzött népi kultúránkra, egyéni-közösségi nemzeti kincseinkre és értékeinkre stb. gondolok. Harmadszor az olyan rendezvényekre, ahol az őseink, nagyszüleink és szüléink által végzett paraszti munkaformákat, életformákat és szokásokat elevenítjük föl gyermekeinknek és főleg unokáinknak. Nekik szeretnénk bemutatni elsősorban, hogy a gyakorlat által ismerjék meg múltunkat. A megismerés és megismertetés mellett célja az is az ilyen rendezvénynek, hogy némi szemléletváltást idézzen elő a mai fiatalok eszmei és gondolati világában, s ezáltal megbecsüljék az általuk már „maradinak” vélt szokásokat, életvitelt is. Az ilyen „szellemi jégtörés” nemcsak gazdagítja vagy gazdagíthatja magyarságtudatukat, de érzelmi kötődésüket is megváltoztathatja „Árpád né
