Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 11 Múlt heti előadásomban egy dobronaki (hetési) és egy völgyifalui (göcseji) népmeséből hallhattak részletet és azok néhány nyelvi sajátosságát. Most egy csentevölgyi (göcseji) és egy domonkosfai (őrségi, dombvidéki) népmeséből mutatok be rövid részletet a muravidéki nyelvjárás hangtani változásait szemléltetve. A garaboncás diák című népmesét Matijevics Lajos, az Újvidéki Egyetem professzora jegyezte le Csentevölgyben. Elmondta Zsizsek Mári. „ Vót égy nagy part, hát abba vót égy nagy állat. Aztán az a garaboncás diák, antnteg mindig ottan a faluba járkát, hogy asztant izéte, imádta ki a likjábu. Hát aztán akkor fónek-lének járkát. Má nagyon éhözs vót, emént égy házba, égy házhó. Akkó aztán mondja annak az asszonynak, adjon neki tejet.- Én tejet ném adhatok, mer nincs égy csöpp sé nálunk - aszongya - tej. Nem bírok annnyi. ... Aztán küimádkozta a kigyuját vagy mi az ördöggye vut neki, aztán elménd vele, de ollan jégesü vót, hogy még majném a fákot hasogatta. Akkó aztán az asszonnak nekiméntek, mégsuprikáták... Hát igy vót ez Csentiben. ” A Történet Hódosról című elbeszélést a domonkosfai Eöry Árpád mondta el. Ezt is Matijevics Lajos tanár jegyezte le. „Régén a leginyek hogyan átok bosszút? Nem úgy, mint most, verekénnek, vasvillája szurkállák égymást, kíséznek. Mégharaguttak ugy-é az égyik gazdára, égisz mást eszetek ki neki. Szétszédték a szekerit, fövitték a háza tetejire, aztán megrakták trágyává. Réggé a gazda be akart fognyi, keresi a szekerit, nincs. Má akkó ugy-é összegyúrja az egész szomszidokat, a szomsziggya akko vészi észre.- Nézd a, szomszid, hisz ott főn van a háztetejin. Mos csak fog belé! Szét költött neki szénnyi mégin a szekeret, lehordani, aztán úgy foghatott csak belé. így viccütek régén a leginyék. Ezén mullattak. ” Megfigyelhetjük, hogy hetési (muravidéki) tájszó csak ritkán fordul elő a két szövegben, például mégsuprikáták (megsöprűzték), izéte (csalogatta), lenekfönek (lefelé, fölfelé). Értelem-megkülönböztető funkcióval szerepel bennük a zárt e és a nyílt e használata, például ement (elment), nekem (nekem), népekét
