Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
10 Dr. Varga József A zembör nem ütötte agyon, se e nem zadarta, halom inkább megkináto túrus mácsikke, - öjött es án gyó üzzün. A zasszon meg csak abajgatott. ” A legszerencsésebb óra című népmesét a völgyifalui Tót Lajostól jegyezte le Jámbor László Völgyifaluban. Részlet a műből: Jó estit, öregapám!- Jó estit, fiam. No, mi járatban vagy? Itt még födi embör sohase járt! Hát aszongya:- Öregapám, nagyon sok mindent keresek. De legelöszö is csak azt szeteném mégtunnyi, hol találnám én meg azt az embört, aki énnekem megmondaná, méllik a legszerencsésebb óra.- Hü,fiam - aszongya -, ez nagy dolog. Nézd, itt van egy alagút. Itt lejérsz az alvilágba. Ezt teneked csak az alvilág ura tudja mégmondanyi. De osztán oda kutya bátorság kél! ám! Mer, ha az téged megfog, darabokra szed szét!” Ha megfigyeljük a két népmese szövegét, azt tapasztaljuk, hogy az elsőben sok a hetési tájszó, például daracskos béka (varangyos béka), fölöstökön (reggeli), széren (szörnyen), zadargya e (zavarja el), abajgatott (jajgatott, óbégatott) és a köznyelvi szavak tájnyelvi alkalmazása, például ippejg (éppen), vüjött (vitt), öjött-öjögetött (evett-evegetett), gyó üzzün (jóízűen), hájszen (hiszen). A második szövegben alig van hetési táj szó, de annál több a muravidéki nyelvjárásban érvényesülő szó, például tüle (tőle), mennöm (mennem), mégmondanyi (megmondani), födi (földi), tunnám (tudnám), anna (adna), királná (királynál). A hetési tájnyelv sajátossága, hogy a -val, -vei toldalékot -va, -ve alakban használják, például mácsikke (mácsikkal), turuve (túróval), királla (királlyal), Bulccsa (Bulccsal), patkánnyá (patkánnyal). A -ni főnévi igenévképzőt -nyi formában alkalmazzák, például tunnyi (tudni), mondanyi (mondani), őrkönnyi (őrködni), gyünnyi (jönni), mennyi (menni). Ezek a szóalakok a két mese teljes szövegében szerepelnek egyebek mellett. Göntérháza, 2004. szeptember 23.
