Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)

Mellékletek

1. sz. melléklet

VASÁRNAP DECEMBER 13.

ALSO-LENDVA, 1903

„ALSO-LENDVAI HÍRADÓ“

— Zalamegyei kivándorlók sorsa. SzombaT helyről írják a következő siralmas tudósítást egy csapat Amerikából visszatért muraközi ember sorsáról;' ;

Furcsa társaság érkezett a minap á szóm; butliclyi vasúti pályaudvarra. Kormos álmos, elnyűtt J’ ruhájú, ijesztő külsejű alakok, kik az első pilla- 1 nalban rablóbanda benyomását keltették, Pedig szegény, júravaló magyarokból állott a karaván,, mely 13 napon át szakadatlanul utazott, míg a világ túlsó végéről áz innensőre ért. A bécsi vonattal érkeztek.a fáradt-, aszott emberek, kiknek sorsáról, saját elbeszélésük nyomán, a következőket Írhatjuk meg:

Ezelőtt két esztendővel indullak útra Csáktornya vidékéről, abban a kellemes reményben, hogy odaát Amerikában keresnek boldogulást. Tizennyolcán voltak akkor, dé számuk azóta tizenegyre apadt. Tizenegy férfi és hét nő volt akkor fi karaván tagja, azóta három férfi és négy nő Amerika szabad földjében pihen.

Sorsukat egy Bóbita János nevű Szláv ügynök vezérelte, akinek lelketlenséget csak a messze Brémában tapasztalták. Ott ugyanis kétszeresen fizették meg a szives kalauzolást, mikor pedig Amerikában partot ért a lábuk, akkor a rájuk várakozó ügynök újból megsarcolta őket. Az amerikai ügynök aztán tovább intézte sorsukat s egy hatalmas expedícióval útra bocsátotta őket Ohióba.

Itt keserves két esztendőt töltöttek. Csekély bérért éjjel-nappal dolgoztak, nem volt ünnepnap• juk, néni karácsonyuk és husvétjuk, szakadatlan munkában töltötték az időt, mig végre megelégelték a jót s haza jötték.

Ez azonban nem ment olyan simán. A gyár nem akarta őket elereszteni, csak akkor; mikor a magyar konzulátus segítségét vették igénybe'. De itt is csak úgy boldogultak, hogy elbeszélték meghalt társaik nyomorgását, kiket ölő munka s a vandal bánásmód kergetett a halálba.

Sokat beszélték a hazatért emberek a benn" szülött rablók, utonállók és zsebmetszők korlátlan Uralmáról. Maguk a rendőrök is e zsiványok céhébe tartoznak s jaj annak az idegenek, aki a kar. műk közé kerül. Kiszámíthatatlan ügyességgel hatalmas ökölcsapást mérnek a kiszemelt áldozat

• ’arcába, aki mentén összeesik s e közben kirabolják, .Csak arra ügyelnek a banditák, hogy a meg•: lá’madott idegmr niég'hé háljöh, de ha (nyári erős

volt is az ütés, hogy a szegény bevándorolt el- I pusztul annak hatása alatt, az sem tesz semmit, -'mert másnap jön a szemetes kocsi, az fölszedi'óz j'utmenli hullákat s viszi a szemetes házba. Olt aztán a nemesebb szemétnek minősített emberi hullát kikaparják a szemétből s egy hatalmas üstben kifőzik.

Elbeszélésük szerint a legtöbb ilyc.i nemes szdrné't‘magyar emberből kerül.

A szegény csáktornyaiak mindem Hot valamelyes kis pénzt is hoztak haza. Ez azonban kevés ahhoz, hogy kivándorlásuk alkalmával itthon eladott birtokaikat ismét visszavásárolhassák. Nctn vár tehát más rájuk mint a szorgalmas munka, melynek rendjén busán tapasztalják majd, hogy becsületes munka mellett izletesebb idehaza a vékony falat, mind odaát a szakadatlan baromi munkával megkereseti keserű kenyér.

A szánalmas külsejű karaván Kanizsa felé vette útját. Csak nem akarnak máshova telepedni Uiint a szülőföldre.

Számban meghagyva, erőben megtörve, hiú je uényekben csalódva térnek haza a rég, nem láiolt ismerős tájakra, hol a rokonok tán el is feledték őket, de ha viszontlátják is mo=t egymást, em lesz már e viszontlátásban sok öröm.

Okulás céljából olvassa el mindenki e sorolóit talán mind kevesebbszer kell majd ilyen sirórijvó tudósításokkal busitani a magyart I