Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)
A kivándorlók második hulláma és a vendégmunkások
azonban - bár az évtizedek során többször is hazalátogatott - gazdáinál maradt, akik halála után, 1977-ben a családi kriptában temettették el. (37-38. kép.) Az alig 17 éves, szintén radamosi Füle Irén 1926-ban ment először „Franciába” dolgozni. Néhány év múlva őt is feleségül vette egy ottani gazda, akitől hat gyermeke született. Boldogan éltek, de Irént a honvágy azért csaknem minden évben hazaűzte egyszer. (39. kép.) A Francia- és Németországban féijhez mentek gyermekei tehát szintén elvesztek a Lendva-vidéki magyar közösség számára. Az anyák ugyan néha-néha még hazalátogatnak a rokonokhoz, de gyermekeik már csak elvétve tartanak velük, magyarul pedig legfeljebb néhány szót beszélnek. A húszas évek kivándorlásainak demográfiai vesztesége - amint az I. táblázat tanúsítja - e vidéken igen magas. Petesházán ez azért kevésbé észrevehető, mert a hiányt az akkortájt létesített szlovén kolónia népessége, majd az olajmező feltárása okozta gazdasági fellendülés - legalábbis lélekszámban - pótolta. Megjegyzendő azonban, hogy ezen időszak gazdasági kivándorlói nem változtatták meg lényegesen a falvak lakosságának társadalmi szerkezetét, bár távozásukkal kétségtelenül mérséklődött a gazdaságok további aprózódása és a parasztság elszegényedése. Mégis fájó, hogy olyan sok szorgalmas és talpraesett fiatal választott új hazát magának. A tengerentúlról visszatérteknél jóval nagyobb hatást gyakorolt a vidék gazdasági fejlődésére és a települések képének alakulására a gyakran több évtizedes külföldi munkavállalás fizetségeként hazaáramló valuta, amely nyugdíj tonnájában vált rendszeressé. A nyugdíjazás után hazatelepültek ugyanis időközben felépítették gyakran még a nyugati igényeket is kielégítő tágas családi házaikat. A Radamoson ma látható mintegy 130 házból például több mint tízet a külföldön keresett munkabérből építettek. Meglepő azonban, hogy ezen egykori külföldi munkavállalókról milyen gyorsan leperegtek az ottani hatások. Viselkedésükben, öltözetükben, szokásaikban hamarosan ismét alkalmazkodtak a környezethez. Szerény számításaim szerint a II. kivándorlási hullámmal a részletesebben vizsgált hat településről mintegy 200 életerős, fiatal férfi és nő távozott el véglegesen. Petesházáról például az USA-ban 4, Kanadában 9, Argentínában 11, Brazíliában 8, Uruguayban 7, Franciaországban és Németországban 2-2 személy lelt új hazára, s él részben még ma is többnyire családostul. 34
