Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ORALHISTORY.hu da tega ni storil in so se o tem tudi prepričali, so ga izpustili. Takrat je moj oče mislil, da se je s tem zadeva zaključila. Temu žal ni bilo tako. V začetku januarja 1957 so njega in več sodelavcev na delovnem mestu aretirali 'pufajkások1 (Kádárjevi huzarji - organizacija podobna VOS/KOS) in so jih v prisotnosti ljudi, ki so jih nagnali na ulice, odgnali najprej na policijsko kapetanijo v Monošter, od tam pa v centralo ÁVH v Sombotel, kjer seje začelo 'neskončno zasliševanje'. Obtožba je bila rušitev državne ureditve Ljudske republike Madžarske. 17. novembra 1957 so ga obsodili na dve leti zaporne kazni. Služenje zaporne kazni je začel v Kistarcsi, a so ga premeščali v različne zapore po državi. „Zahvaljujoč" zasliševanju je utrpel zdravstvene težave, ki so ga spremljale vse življenje. Po izpustitvi leta 1959 se ni smel vrniti v bližino zahodne meje, ampakje delal v Debrecenu oz. v Budimpešti. V začetku 1980-ih je v okrožju Körmenda lahko opravljal delo, primerno svoji inženirski izobrazbi. S političnim delovanjem ni prekinil, saj sta po spremembi režima po letu 1990 v Körmendu znova zaživeli stranki KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt - krščansko-demokratična ljudska stranka) in FKGP (Független Kisgazda és Földmunkás Párt - neodvisna kmečka stranka). V naši družini kljub težavnim potem nikoli ni bilo govora o maščevanju. Moji stari starši, ki so me vzgojili in tako prevzeli del bremena moje matere, so vedno rekli, da bo prišel čas, ko bo zgodovina dokazala našo resnico in kaznovala diktatorje in njihove naslednike. Prav zaradi tega podajam svojo zgodbo in zgodbo moje družine zanamcem. 10. Németh István: A KATONAI KIVÉGZÉSEK SZEMTANÚJA VOLTAM A II. világháború vége felé Letikápolnán Rögtönítélő Hadbíróság működött, és több katonai személyt „katonaszökevény" vádjával kivégeztek. A helybeli Általános Iskola tantermeiben húsz katona volt lefogva, és fegyveres őrök vigyáztak rájuk. Naponta történtek kihallgatások, elítélések, kivégzések. A köztudat szerint a Szegedi Katonai Hadbíróság ítélkezett itt. A katonai állományát helyben, és Bárszentmihályfán helyezték el, lehettek kb. 100-an. A parancsnok (hadbíró) egy őrnagy volt, akire úgy emlékeznek a faluban, hogy „rossz szívű, kegyetlen" ember volt. A hadbíróval - Sz. L. - felesége és 16 éves lánya is vele volt. A szállásadója azt mesélte, hogy - a vége felé - a hadbíró és egy hadnagy a közeli erdőbe ment ki, hogy ne hallják a gyilkos kivégzéseket. A hadbíróság jegyzőkönyvvezetője (írnok) feleségével itt a mi házunkban lakott. Több kivégzést láttam, mert mint katona, éppen szabadságon voltam Lentikápolnán. Az elítélteket megbilincselve az iskolából a temetőbe lovas kocsin vitték, őrök kísére
