Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ELBESZÉLT TÖRTÉN ELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE tében. A lentikápolnai temetőben a siralomház mellett volt egy oszlop, és oda kötözték az elítélteket, szemüket bekötötték. Egy parancsnok vezette a kivégzést, intett, vezényelt, azt mondta „pontosan", és egy pár méterről ketten lőttek rá egyszerre, egyik a szívét, másik a fejét célozta. A holttesteket közös sírba temették a lentikápolnai temetőbe. A szemtanúk, a lakosok, nagy felháborodással emlékeznek a kivégzésekről. A kivégzés előtt teljesítették az elítélt utolsó kívánságát. Az egyik idős asszony elmondása szerint - aki az iskola mellett lakott -, az egyik alkalommal szép fiatal katonákat terveztek kivégezni, akik vörösbort és mákos kalácsot kívántak. Ezt megtudta a jószívű asszony és kivégzés előtt odavitte nekik. Remegő kézzel fogták meg a pohár bort, és nemsokára sortűz oltotta ki életüket. A kivégzettek adatai a Lenti Polgármesteri Hivatal Halotti Anyakönyv 1945./9-25 sz. alatt olvasható. Köztük szerepel: Varga Pál csesztregi (akinek kivégzését állítólag felesége is látta), Törös Bálint kerkapéntekfalusi kivégzett „lövés" által. A kivégzettek emlékét őrzi az 1981-ben elhelyezett emléktábla. A hadbíróság vezetői, a szemtanúk szerint az orosz egységek közeledésének hírére Muraszombat irányába elmenekültek. A tisztek kirendelt kocsi fogatokban távoztak. 10. István Németh: BIL SEM PRIČA VOJAŠKIM USMRTITVAM Proti koncu II. svetovne vojne je v Lentikápolni delovalo vojaško sodišče, ki je sodilo po hitrem postopku in je več vojaških oseb obsodilo, z obtožbo 'vojaškega ubežnika', na smrt. V prostorih tamkajšnje osnovne šole je bilo aprtih 20 vojakov, na katere so pazili oboroženi pazniki. Zasliševanja, sodbe in usmrtitve so bile dnevna rutina. Splošno znano je bilo, daje tam delovalo Vojaško sodišče iz Szegeda. Vojaška enota, ki je štela nekje 100 članov, je bila locirana tam in v Bárszentmihályfi. Poveljnik (vojaški sodnik) je bil nek major, ki se ga v vasi spomnijo kot okrutnega in trdosrčnega človeka. Z vojaškim sodnikom - L. Sz. - sta bili tam tudi njegova žena in 16-letna hči. Njegov stanodajalec je pripovedoval, da sta - že proti koncu - vojaški sodnik in poročnik - odšla v bližnji gozd, da ne bi slišala morilskih usmrtitev. Zapisnikar vojaškega sodišča (pisar) je z ženo stanoval v naši hiši. Videl sem več usmrtitev, ker sem bil kot vojak na dopustu v Lentikápolni. Obsojence so v spremstvu čuvajev in vklenjene v lisice s konjskim vozom prepeljali iz šole na pokopališče. Na pokopališču v Lentikápolni je poleg mrliške vežice stal steber, h kateremu so privezali ujetnike in jim zavezali oči. Usmrtitve je vodil nek poveljnik, ki je zamahnil, izdal povelje in rekel 'natančno', nakar sta dva iz oddaljenosti nekaj metrov ustrelila, eden je meril v srce, drugi v glavo. Trupla so pokopali v skupni grob na pokopališču v Lentikápolni. Očividci, krajani se ogorčeno spominjajo usmrtitev. Pred usmrtitvijo so obsojencem izpolnili zadnjo željo. Po pripovedovanju neke stare ženice, ki je živela poleg šole, so
