Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ELBESZÉLT TÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE različnih državah Evrope, na Malti in tudi v severni Afriki. Slikanje je ena izmed mojih velikih ljubezni, moj najdražji hobi. Rekli so tudi, da imam talent. Bilo mi je v veliko čast, ko so me ob 50. obletnici revolucije, leta 1956, na Madžarskem prosili, da bi imel predavanje na londonski slovesnosti, ki ga je organiziral Hungarian Cultural Centre (Madžarski kulturni center), kjer sem se srečal z mnogimi dragimi znanci. Domov v Lentikápolno sem se vrnil pred desetimi leti, kjer sem si uredil lep atelje. Med drugimi sem oblikoval emblema budimpeštanskega hotela Royal in enega izmed luksuznih hotelov v Londonu. Naslikal sem več sto slik, s katerimi sem sodeloval na več razstavah. 9. Németh Imre: BÖRTÖNBEN SZÜLETTEM... Péter Gáborék elhatározását tettek követték: 1952. november 28-án éjjel az 500 lelket számláló Farkasfa faluból, az ÁVH emberei hetven embert letartóztattak, teherautókon elszállítottak előbb Szombathelyre a Király utcai ÁVH börtönbe, majd napokkal később onnan Budapestre a Fő utcába, az ÁVH központi börtönébe. Majd ezt követően a faluban, 1952 végéig folyamatosak voltak a letartóztatások. Állapotos édesanyámat családunk több tagjával együtt az első szállítmánnyal vitték Budapestre. A vád mindenki ellen kémkedés, összeesküvés volt. A folyamatos kihallgatások közepette 1953. január 23- án reggel édesanyámat átszállították a Budapest XIII. kerületben a Róbert Károly körúti katonai kórházba, ahol aznap délelőtt megszülettem. Igaz, a mai napig nem tudom eldönteni, hogy szabad emberként, vagy politikai fogolyként láttam meg a napvilágot. A Budapesti Katonai Bíróság 1953. március 12-én édesanyámat 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és fele vagyonának elkobzására ítélte kémkedés, összeesküvés címen. Ebben a perben 18 embert ítéltek halálra és végeztek ki, hárman, vélhetően a kihallgatások brutális módszereinek köszönhetően vesztették életüket. Sztálin halála után, mint ismeretes, Magyarországon is enyhült a kommunista diktatúra. 1953 júliusában nagymamámat felkereste két ÁVH-s tiszt, és az iránt érdeklődtek tőle, hogy abban az esetben, ha hazaadnának a börtönből, a család vállalná-e a felnevelésemet. Ők a lelkűkben lévő nagy szomorúságuk mellett, örömmel vállalták írásban is nyilatkozva a felnevelésemet. Ekkor augusztus hónap első napjaiban a nagymamám és az időközben sorkatonai szolgálatát töltő édesapám hivatalos menetlevelet kaptak az ÁVH-tól, hogy utazzanak Budapestre a Fő utcai börtönbe, ahol egy átadási elismervény ellenében édesanyám tudta nélkül átadtak nekik. A szent
