Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ORALHISTORY.hu Első munkahelyem egy könyvkiadónál volt, mint könyvszerkesztő, illusztrátor. Majd, mint tervező grafikus egy hirdető vállalatnál dolgoztam. Utána egy sikeres pályázat elnyerése folytán szabadúszó önálló grafikus lettem. Anglián kívül dolgoztam Európa több országában, Málta szigetén, Észak-Afrikában is. A festés az egyik szerelmem és a legkedvesebb hobbim, még azt is mondták, hogy tehetséges vagyok, Nagy megtiszteltetés ért, amikor az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára rendezett londoni-magyar ünnepségre fölkértek előadónak, amelyet a Hungarian Cultural Centre rendezett, ahol sok kedves ismerőssel találkoztam. Tíz éve jöttem haza Lentikápolnára, ahol egy szép műtermet rendeztem be. Többek között én terveztem a Budapesti Royal Nagyszálló és az egyik londoni luxusszálló emblémáját. Több száz képet festettem, melyekkel kiállításokon vettem részt. 8. István Molnár: ODTOD JE BILO TREBA BEŽATI ... Rodil sem se leta 1937 v Lentikápolni. Srednjo šolo sem končal v Budimpešti, nakar so me sprejeli na likovno akademijo v Budimpešti, katere slušatelj sem bil med leti 1954 in 1956. Aktivno sem sodeloval v revoluciji leta 1956. Po tistem, ko je bila revolucija zatrta, sem 19. novembra pobegnil v tujino. Tu, v rojstni vasi je mir, ko so zbirali revolucionarje, skalilo streljanje. Takrat sem spoznal, daje treba bežati, ker je bilo možno, da bi jaz bil naslednji, ki bi ga odpeljali. V nedeljo smo, zbrani v gostilni v sosednji Zalabaksi, sklenili, da bomo štirje v ponedeljek zjutraj odšli v Avstrijo. Bilo je lepo in tiho jutro. Kolo je bilo pripravljeno na odhod, opremljeno s cekrom in pletenko žganja na krmilu. Poslovili smo se. Žganje smo imeli s sabo zato, ker se je dalo s tem podkupiti Ruse. Do Bajánsenyeja smo šli s kolesi, od tam pa peš do obmejne vasi. Tam so nas usmerili proti meji. Jaz sem obmejni pas poznal, saj sem, ko sem bil nadzornik mlačve v Szentgyörgyvölgyu, tam delal. Zjutraj ob dveh smo se usedli pod hrast in malo spili iz pletenke z žganjem. Pili smo tako dolgo, dokler nas niso zgrabili avstrijski graničarji. Odpeljali so nas v Jennersdorf, nato pa v Gradec. Tam smo izbrali, kam bo kdo šel. Dva sta šla v Ameriko, trije, Pista, Laci in jaz, pa smo se javili za Anglijo. Z Gradca so nas z vlakom odpeljali v Salzburg. Na poti smo občudovali skalne pečine Alp, ki jih je jutranje sonce obarvalo rožnato. Čuden občutek je bil biti brez domovine. Od tam smo se peljali v Linz, še isti večer pa v London. Novembrsko jutro v Londonu je bilo pravo doživetje. Bilo je nekoliko megleno. Dekleta so se po pločnikih sprehajala v ozkih hlačah. Najprej sem si poiskal delo v tovarni. Pozneje so me v Londonu sprejeli na likovno akademijo, smer grafika, kjer sem študiral 4 leta. Po tistem sem končal tudi Višjo šolo za tiskarsko tehnologijo. Poročil sem se in rodili so se mi trije otroci. Moja prva služba je bila pri založbi, kjer sem delal kot urednik knjig in ilustrator. Kasneje sem delal kot grafični projektant pri oglaševalskem podjetju. Po uspešni prijavi na razpis sem postal svobodni grafični oblikovalec. Izven Anglije sem delal v 31
