Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE smo se vrnili v Lenti. Za to se lahko zahvalimo tistim, ki so za nas leta 1956 dali življenje. Ko smo po letu 1956 prišli domov, nas je čakala podoba, ki je ni mogoče pozabiti. Kamniti pod v kuhinji je bil razbit, ker so na njem cepili drva! Les s plota so zakurili, od drvarnice so ostali le stebri, saj so vse ostalo zakurili. Vladal je propad! Kakšni ljudje so živeli v tej hiši? So bili ljudje? Notranjost hiše, kopalnica v razdejanju ... Moji dragi starši so imeli kaj za delati. Moja babica je vedno govorila: »Božja previdnost je velika.« Bilo pa je veliko dobrosrčnih ljudi, ki živijo v naših spominih in jih ne bom pozabila, njihove dobrote in pomoči. Za to sem jim hvaležna še sedaj, po mnogih letih. 8. Molnár István: INNEN MENEKÜLNI KELLETT Lentikápolnán 1937-ben születtem. A középiskolát Budapesten végeztem, majd felvételt nyertem a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, melynek hallgatója voltam 1954-től 1956-ig. Aktívan részt vettem az '56-os forradalomban. A forradalom leverése után, november 19-én külföldre menekültem. Itt szülőfalumban is megtörte a nyugalmat egy lövöldözés, a forradalmárokat szedték össze és akkor azt mondtam magamban, innen menekülni kell, mert lehet, hogy én leszek a következő, akiért jönnek. Vasárnap a szomszédos zalabaksai korcsmában elhatároztuk, hogy négyen hétfő reggel elindulunk Ausztriába. Szép, csendes reggel volt, a bicaj készen az indulásra, egy cekkerrel és egy demizson pálinkával a kormányra akasztva elbúcsúztunk. (Pálinkával az oroszokat lehetett lekenyerezni.) Bajánsenyéig biciklivel, onnan segítséggel gyalog egy határ menti faluig, ott irányítást kaptunk a határ felé. Én ismertem a határsávot, mert dolgoztam a sávon, tárcsáztuk, amikor cséplőgép ellenőr voltam Szentgyörgyvölgyön. Reggel fél kettőkor leültünk egy tölgyfa tövében, meghúztuk a pálinkás demizsont, addig ittunk, míg el nem fogtak bennünket az osztrák határőrök. Jennesdorfba vittek, majd Grazba. Ott választottuk ki, hogy ki hova megy. Ketten Amerikába mentek, hárman - Pista, Laci meg én - jelentkeztünk Angliába. Grazból Salzburgba vittek vonaton, gyönyörködtünk a hajnali naptól rózsaszínre varázsolt Alpok szikláiban. Furcsa érzés volt hazátlannak lenni. Onnan Linzbe, és még az este Londonba. A novemberi reggel Londonban nagy élmény volt, kissé ködös, és a lányok feszes nadrágban sétáltak a járdán. Először gyári munkásként dolgoztam, majd Londonban felvettek a Képzőművészeti Főiskola grafika tagozatára és 4 évig ott tanultam. Utána a Nyomdatechnikai Főiskolát is elvégeztem. Megnősültem, három gyermekem született.
