Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ORALHISTORY.hu Zgodbo je povedal Hugó Csabai, rojen 24. oktobra 1941 v Sárvárju. Materino ime: Mária Balhási. Od leta 1999 opravlja predsedniško funkcijo Županijske organizacije političnih zapornikov Žalske županije. 23. oktobra 2009 je prejel odlikovanje Viteški križ Republike Madžarske. 4. Géczi László: TIZENKÉT ÉVESEN 1939. június 23-án születtem Szentgyörgyvölgyön. Szentgyörgyvölgy község az 1950-es években a rettegő községek közé tartozott. Éjszaka, álmukban törtek a családokra az ÁVH-sok. (20 kg-os csomagot vihettek magukkal) Éjszakánként, ha autó zajára ébredtünk, a sötét lakásból kémleltük az utat, hogy vajon ma kit visznek el. Gondtalan gyermekkoromat 1952. március 21-én befejeztem. Moziból hazaérve este édesanyám sírva fogadott. Közölte velem, hogy édesapámat, Géczi Kálmánt, aki barátai tanácsára elment Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) dolgozni, mivel megsúgták, hogy a kitelepítendők listáján van, letartóztatták, hazahozták Lentibe. A rendőrségi épület pincéjében tartották 3 napig, majd közölték édesanyámmal, hogy a legszükségesebb holmikat pakoljuk össze. Apámat rendőri kísérettel hazahozták azért, hogy elköszönhessen szüleitől, családjától, majd onnan hármunkat a rédicsi vasútállomásra szállítottak (szakadó havas esőben traktorral). Ott egy tehervagonba pakoltak bennünket, egy géppisztolyos rendőr kíséretében utaztunk 3 napig a padlón fekve egy alföldi Földes nevű nagyközségbe. Az utolsó vasútállomás Sáp nevű község volt, ami 15 km-re volt Földestől, ahova gyalog kellett mennünk. Már várt egy vontató, rendőrrel, akinek átadtak bennünket. Földesen 150 holdas kuláknak nevezett, becsületes családhoz lettünk elszállásolva. Minden éjjel rendőri ellenőrzést kaptunk, a szállásadó családon kívül apám senkivel sem beszélhetett, a lakást sem hagyhatta el. Pár hét múlva egy erdőgazdászhoz elmehetett dolgozni havi 3-400 Ft-ért. Én akkor 12 éves voltam, 3 nap állt lehetőségemre iskolába jelentkezni. A Szentgyörgyvölgyön kapott féléves bizonyítványommal, amely tele volt elégségesekkel, mert a tanító elmondása szerint nem adhatott jobb jegyet, ezt közölte is édesanyámmal. Sajnos anyám nem vállalhatott munkát, én a nyári szünetben apámmal minden reggel eljártam dolgozni 10 km-re tőlünk, reggel 6-tól este 18-ig. Hulla fáradt voltam, rossz anyagi körülmények közt éltünk, ezért apámék úgy döntöttek, hogy a nagyszülőimhez hazaküldenek Szentgyörgyvölgyre. így a régi környezetbe kerültem vissza 13 évesen. A szüleim lakása a nagyszüleim szomszédjában volt, átszaladgáltam az udvarunkba, ahol egy alkalommal az egyik 21
