Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem

ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE

kommunista tanácselnök megállt és elzavart azzal a szöveggel, hogy „Mit keresel Te itt?" Ekkor sírva távoztam. A nyolcadik osztályt Szentgyörgyvölgyön fejeztem be, természetesen ismét 2-es, 3-as bizonyítvánnyal. A nyári szünidőt munkával kellett töltenem.

Bunkerokat ástunk Szentgyörgyvölgy és Velemér között. Határőrök vigyáztak ránk, félve, hogy Jugoszlávia felől nehogy ránk lőjenek az ottani határőrök. 1954 őszén Győrbe mentem, édesanyámat ekkor már elengedték Földesről, albérletben laktunk együtt. Segédmunkásként dolgoztam az öntöde és kovácsoló gyárban, ez nagy fizikai erőt kívánt, én fejlett gyerekként bírtam is 9 hónapig.

Majd sikerült ipari tanulónak mennem a győri Finommechanikai Vállalathoz, ahol megszereztem a jelenlegi munkámhoz szükséges végzettségemet, jeles eredménynyel.

4. László Géczi:

Z DVANAJSTIMI LETI

Rodil sem se 23. junija 1939 v Szentgyörgyvölgyu. Za našo vasje v 1950-ih letih bilo značilno, da smo živeli v strahu. Ponoči so ÁVH-jevci iz spanja zbujali družine (s sabo so lahko vzeli le 20 kg prtljage). Ponoči, če smo slišali zvok avtomobila, smo iz temnega stanovanja gledali, koga bodo tokrat odpeljali.

Moje brezskrbno otroštvo seje končalo 21. marca 1952. Ko sem se zvečer vrnil iz kina, me je mati sprejela z jokom. Povedala mi je, da so očeta, Kálmána Géczija, ki je odšel delat v Sztálinváros (današnji Dunaújváros), ker so mu prišepnili, da je na seznamu tistih, ki bi jih naj izselili, aretirali. Aretirali so ga in ga pripeljali nazaj v Lenti, kjer so ga 3 dni pridžali v kleti policijske stavbe. Med tem so moji materi povedali, da naj spakiramo najnujnejše stvari. Očeta so s policijskim spremstvom pripeljali domov, da bi se lahko poslovil od staršev in družine, vse tri pa so nas, v ledenem dežju s traktorjem, odpeljali na železniško postajo v Rédics. Tam so nas spravili na tovorne vagone in smo v spremstvu policista, oboroženega s strojnico, potovali 3 dni, ležeč na podu vse do kraja Földes na Alföldu. Zadnja železniška postaja je bil kraj Sáp, ki je bil oddaljen 15 km od Földesa. Zadnji del poti smo morali opraviti peš. Tam nas je že čakal tovornjak in policist, kateremu so nas predali. V Földesu so nas predali neki pošteni družini, kulakom, ki so imeli 150 oralov zemlje. Vsako noč so nas prišli preverjat policisti, oče se ni smel pogovarjati z nobenim, razen z družino, ki nam je dala prenočišče, stanovanja ni smel zapustiti. Čez nekaj tednov je lahko šel delat za 3-4000 forintov mesečno k nekemu gozdarju.

Jaz sem imel takrat 12 let. Na voljo sem imel 3 dni, da se prijavim v šolo. Moje polletno spričevalo iz Szentgyörgyvölgya je bilo polno zadostnih ocen, saj kot je učitelj povedal, večje ocene ni mogel dati in to je povedal tudi moji materi. Moja mati žal ni mogla delati. V poletnih počitnicah sem delal z očetom v 10 km oddaljenem kraju. Delovni dan je trajal od 6. do 18. ure. Bil sem zelo utrujen. Ker smo živeli vzelo slabem materialnem položaju, sta se starša odločila, da me pošljeta domov k starim staršem.