Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem

ELBESZÉLT TÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NAZGODOVINSKE DOGODKE

1. Ambrus Lászlóné (szül.: Cseke Mária):

FÉRJEM A VÁCI BÖRTÖNBEN

1964-ben lettem a felesége Ambrus Lászlónak (szül.: 1932. március 6-án Lentiben). Férjemnek és testvérének, Ambrus Gyulának a birtokában is volt fegyver 1956-ban. Ők is részt vettek barátaik határon való átszöktetésében. Az '56-os forradalom leverése után Lentiből sokan Nyugatra disszidáltak a börtönbüntetés elől. Férjem és testvére bűne: fegyver és lőszerrejtegetés, illetve embercsempészet.

Az 1956-os eseményekre én is jól emlékszem. Édesapám '56 októberében jött haza a munkából és arról mesélt nekünk, hogy valami nagy baj lehet, mert a templomkertben egy traktor most dönti le a szovjet emlékművet. A nővéremmel én is elmentem megnézni. Lackner László akkor szavalta Petőfi versét, a Nemzeti dalt, a Hősi emlékműnél. Óriási tömeg gyűlt össze. Másnap az iskolában a tantermek falairól lekerült a vörös csillag, és helyére egy keresztet raktak. Óra előtt nem énekeltünk, hanem közösen imádkoztunk, még az úttörőelnök is velünk imádkozott. Később értettem csak meg, hogy a látszólag nagy kommunisták valójában főként karrieristák voltak.

Az '56-os eseményekben való részvétel miatt férjemet és testvérét meghurcolták. Egy feljelentés következményeként, házkutatás során, előkerültek a fegyverek és 1957. március 10-én letartóztatták őket. A Kaposvári Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság 1957. április 5-én meghozta az ítéletet: férjemet 10, testvérét először kötél általi halálra, majd később, sok közbenjárás után módosítva az ítéletet, 12 év börtönbüntetésre ítélték. Férjem a váci börtönbe került, ahol a gombüzemben dolgozott. Később elmondása szerint úgy bántak velük, mint a kutyákkal. Egy kötelező séta alkalmával a parancsnok őt bízta meg, vezényelje le a sétát, amit megtagadott. A parancsmegtagadás miatt egy hét sötétzárkára ítélték. A sötétzárkák a föld alatt voltak, egy faággyal és egy vödörrel felszerelve. Enni csak minden másnap délben kaptak. Nem sokan kerültek ki élve. Anyósom közbenjárásának köszönhetően férjem 1961. március 31-én, bátyja 1963-ban kegyelmet kapott.

A neheze ezután várt csak rá, mivel politikai elítélt volt, és a kommunizmus még javában dúlt hazánkban, így sehova sem tudott elhelyezkedni. Anyósom régi ismerőse volt egy Tulipán nevű úr, aki a TEFU nagyfőnöke volt Pesten. Levélben segítségét kérte, aki elintézte, hogy Lacit felvegyék a lenti TEFU műszaki adminisztrátorának. Itt ismerkedtünk meg 1964-ben, majd a felesége lettem. Két gyönyörű kislánnyal ajándékozott meg minket a sors.

Életünk nem volt könnyű, mert a mindennapjainkra rányomta bélyegét a „politikai elítélt" szó. Én már 14 évesen népi demokráciaellenes voltam, emiatt nem vettek fel a középiskolába, mert bátyám papnak tanult.

Férjem keveset beszélt a börtönévekről, mert lelkileg nagyon tönkretette.

12