Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
Bevezető / Uvodnik
ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE BEVEZETŐ: Kétperces memoároka huszadik századi Abszurdisztán egyik szegletéből Örkény István egyperces novellái rendre egy-egy köznapi helyzetet villantanak fel. Azok „nyersanyagát" nem az író találta ki. Ő csupán elleste és közkinccsé téve tudatosította: itt, a Duna-táj különböző szegleteiben a huszadik század történelmi fordulatai kéretlenül és kikerülhetetlenül produkálták a mindennapi lét abszurditásait. Ennél nem kevésbé abszurd, ha köznapi halandókat arra próbálunk rávenni, hogy maguk, családjuk múlt századi életútját sűrítsék - olvasni legfeljebb kétperces - egyoldalas memoárokba. A kötet szerkesztői és az írásra rávehetők erre tettek kísérletet, s - bár eltérő műfajban - többnyire az Örkényi abszurd tárházát gyarapították. Manapság szeretjük régión belüli vagy régióközi multikulturalitásnak mondani, újjáteremteni azt, ami egy-egy térség valóban történeti okokból eredeztethető - s ilyen értelemben szerves - multietnicitásából adódóan normális sokféleség, evidenciának számító közösségi létforma volt. A Mura-Kerka dombhátas környéke, Lendva és Lenti vidéke - manapság a magyar-szlovén határ mente - a huszadik században mindvégig peremterületek voltak, regnáljon bár valahol a messzeségben akár föderációs, akár nemzetállami hatalmi központ. Itt a régmúlt legendává lett századaiban, mert távolabb estek a hadak útjától, inkább volt esély mérsékelt megpróbáltatásokkal átélni a vissza- visszatérő zord időket. A letűnt utóbbi század vasszekerekkel és gépfegyverekkel vívott háborúi, vagy éppen a modern államhatalmi bürokrácia csápjai már „az utolsó portát" - és annak lakóit - sem kímélték. Zargathattak, meghurcolhattak bárkit hite-felekezete, anyanyelve, nemzeti hovatartozása miatt, rokonsága, ráfogott „rendszerellenessége" okán, no és persze szemet vetve javaira, még akkor is, ha utóbbi nem volt több néhány hold savanyú talajú szántónál, vagy két-három láncnyi zsombékos legelőnél, kaszálónál. A szélsőségek kora, az újbarbárság kora, kegyetlen évszázad: ilyen címek alatt jelentették meg összefoglaló kézikönyveiket a közelmúltról Európa-szerte ismert és respektált historikusok. Hozzájuk képest az alábbi lapokon egyedi sorsokból kapunk ízelítőt - történelem alulnézetből jeligére. Az elszenvedett megpróbáltatások-meghurcoltatások sokfélesége a családtörténet részeként öröklődött tovább a gyermekekben és az unokákban. Most még leginkább ott tartunk, hogy a cellarács mögötti rabság és a rendszer-fogság rémségeiből a családtörténetbe szervesült „kommunikatív emlékezetet" próbáljuk kibeszélni. Mintha elindultunk volna egymás felé, hogy az - igencsak lassan virtuálissá váló - államhatár mindként oldalán lehulljon a lelkek szorongásának vasfüggönye is. S csak remélhetjük, hogy a felszakadó „kibeszélések", az (újra) együtt élhetők közösen használatba vett párbeszéd ösvénye nem zsákutca. 10
