Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
volt, és lehetőségeihez mérten tett is azért, hogy a németeket minél hamarabb a magyarok váltsák fel. Sajnos, közvetlenül a háború után, az életével fizetett érte. A jugoszláv hatóság a feleségét is kivégezte... Amikor 1941. április 16-án megtörtént a magyar hatalomátvétel, valódi népünnepély kezdődött a környékbeli magyarok között. Az emberek egymás házához mentek, mulattak, ellátogattak a szomszédos, a trianoni határon túli Gáborjánházára, Bödeházára, Szijártóházára, és sok egyéb módon adtak hangot elégedettségüknek. A magyar katonák bevonulása előtt a falvakban díszkapukat állítottak. A lakosság - József szerint - mérhetetlenül boldog volt, az eseményt felszabadulásként élte meg. Egy gyermek számára a legnagyobb változást a hatalomcsere kapcsán az jelentette, hogy az iskolában magyarul kezdtek tanulni. Göntérházán az első tanító a lendvai Szűcs István volt, aki - a többi között - elvitte őket két kulturális rendezvényre Alsólendvára. József számára ez nagy élmény volt. Őt egy másik személy váltotta, majd később, 1943-tól, Zalay Ilona volt a tanító. Fontos megjegyezni, hogy a két szomszédos falu, Göntérháza és Radamos iskolái, illetve a tanítók rendszeresen együttműködtek egymással, közös rendezvényeket szerveztek stb. Valamelyest rivalizáltak is, de számos tartalmas közös műsorra is sor került. Varga József szerint akkoriban a hetési környezetben a két nemzet, a magyarok és szlovénok között nem voltak mélyebb konfliktusok. Néhány esetben egyéni jellegű összetűzésekre került sor, valamint - és talán ebből volt a legtöbb - gyermekcsetepatékra. A helybeli magyarok és a környékbeli telepesek között volt némi feszültség, ami részben abból fakadt, hogy a magyarok azon a véleményen voltak, hogy ők az ún. „kolonisták” idetelepítése miatt nem kaphattak földet. A kámaházi kolóniában lakók azonban viszonylag nyugodtak voltak. Az említett jelenség ellenére a magyar nemzetiségűek - József emlékezete szerint - nem örültek annak, amikor a telepeseket 1942-ben tömegesen elszállították Sárvárra. A háború idején József a nyelvhatáron túli, egynyelvű szlovén falvakban is megfordult néha. Különösen Tomisára, azaz Turničere jártak gyakran. A ha-108
