Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
robbanás által keletkezett légnyomás letaszította őket a deszkacsomóról. Akkor ők is nagyon megijedtek, és rohantak haza a pincébe, ahol édesanyjuk már sírt az aggodalomtól, hogy mi lehet velük. Mielőtt a vidékre megérkeztek az oroszok, mint már utaltunk rá, Királyéknál lakott néhány német katona A német legények autószerelők voltak, és a neves alsólendvai Fritz-féle műhelyben dolgoztak. Arra is emlékeznek a testvérek, hogy az egyik német katona cseh származású volt. A Király testvérek nagyon kedves embereket ismertek meg bennünk, akiktől többször cukrot is kaptak. Amikor az orosz hadsereg már nagyon közel volt Alsólendvához, a lakosság bizonyos része, főleg akik a veszélyeztetettebb részeken laktak, az ún. szőlőhegyre menekült. Ki-ki oda, ahol borospincéje volt, vagy valamelyik ismerőséhez. Királyék, akik a vasútállomás közelében laktak, ahol az érkező vonatokat az ún. orosz „stukák” rendszeresen lőtték, a Völgyifalu és Csente feletti dombok közötti völgybe, Tamáskutára költöztek ideiglenesen. A családnak az édesanya révén voltak ott szőlőbirtokai. Nyugalom azonban akkor már ott sem volt, mert mikor a front elérte ezt a vidéket, az egyik dombon a németek rendezkedtek be, a másikon pedig az oroszok, és sokszor kíméletlenül lőtték egymást. A német visszavonulás keretében, a közelükben, ahol Lovászi irányából egy MAORT-út volt Csente felé, egy német katonai egység belesüllyedt a sárba, és ott maradt az összes felszerelésük, a ruhák, az élelem stb. A közelben lakók még két héttel később is hordták onnan a használható portékákat. Tamáskután a szomszédos pincében magyar katonák rejtőztek, két civil ruhába öltözött tiszt. Lajos szerint egyszer arra jött egy orosz tiszt (Ferenc szerint talán nem is volt tiszt), szürke lovon, és határozottan állította, hogy ők, mármint Királyék, magyar katonákat rejtegetnek. Természetesen nem árulták el őket, még akkor sem, amikor az orosz kézigránáttal fenyegetőzött. Szerencsére a nagyanyjuk, aki beszélt szlovénül, valahogy szót értett az orosszal, és rábírta őt a távozásra. Akkoriban a vidéken több visszavonuló magyar és német katonai alakulatot láttak. Lajos arra is emlékszik, hogy egy alkalommal, amikor lement a sző-93
