Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

csak lába is a vízbe fagyott a nagy hidegben. A zord időben a fuvarosok nem ültek fel a szánra, hanem gyalogoltak egészen Radányig, ami oda és vissza mint­egy nyolcvan kilométeres utat jelentett. Id. Király Ferenc több esetben személy­­szállítást is vállalt, volt olyan alkalom is, amikor egész éjszaka úton volt, hogy az utasa a kívánt helyszínre megérkezzen. Idősebb Király Ferenc vállalkozó szellemű ember volt, amit az is bizonyít, hogy 1938-ban vett egy Opel típusú tehergépkocsit, ami egyedi eset volt akko­riban a tágabb földrajzi területen. Egy esztendővel később egy felsőbb rendelet értelmében a teherkocsit sajnos be kellet szolgáltatni a jugoszláv katonaság­nak. Arra a Király fivérek nem emlékeznek, hogy kárpótlásként fizettek-e vala­mit nekik a járműért. Ha igen, akkor is legfeljebb csak jelképes összeget. A két testvér emlékezete szerint Alsólakos a 20 század harmincas éveiben a vidék szegényebb települései közé tartozott. Az idősebbek sokat panaszkodtak a két világháború közötti délszláv viszonyokra, amikor állítólag lehetetlen volt befektetni, nagyobb beruházásba kezdeni, mert kölcsön felvételére csak elvétve volt lehetőség. Korábban, amikor még idősebb Király Ferenc volt iskoláskorú gyermek, a faluban működött még iskola, amely a mai temetővel szembeni telken állt. Amikor édesapjuk negyedik osztályos tanuló volt, az iskolaépületet lebontot­ták, és a tanulók közül a legtöbben nem tanultak tovább. így abból az alsólakosi generációból a legtöbben csak négy osztályt fejeztek be. A szomszédos Felsőla­kosban később épült iskola, ahová az ún. magyar időszakban Lajos és Ferenc is jártak egy ideig: addig, míg a család 1944-ben be nem költözött Alsólendvára. Korábban, kisgyermekként, Lendván leginkább csak akkor jártak, ha édesany­juk szülőfalujába utaztak lovas fogaton, vagy amikor vasárnap templomba mentek, így különösképpen nem emlékeznek annak korabeli helyzetére, jelle­gére. Lajos jól emlékszik arra a napra, 1941. április 6-ára, amikor a németek elfog­lalták a vidéket. A falusi emberek kint ültek a házak előtt, és többen kimon­dottan örültek a német bevonulásnak. Az emberek, akik addig rosszul, szegé­nyesen éltek, a változástól bizonyára sokat reméltek. Mivel Alsólakos a Lendva-89

Next

/
Oldalképek
Tartalom