Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
Muraszombat közti főút mentén fekszik, a településen átvonultak a német katonai alakulatok. Olyan hosszú volt a kamionoszlop, hogy a végét Felsőlakos irányában nem lehetett látni. A hosszú teherkocsisor csak lassan tudott közlekedni, így több óráig tartott, míg Alsólakoson átvonultak. A német katonák senkit nem bántalmaztak. Gyerekfejjel a Király testvérek úgy fogták fel a németek bejövetelét, hogy az a korabeli, 1919 előtti állapot visszatérését jelenti, hiszen azt már ők is tudták (hiszen a szülőktől és az idősebb falubeliektől számtalanszor hallották), hogy a németek és a magyarok szövetségesek. A helybeliek, és általában a környező magyar falvak lakosai örültek a vidék 1941-es visszacsatolásának Magyarországhoz, ami a német megszállást követő napokban következett be, a vidéken még derűsebb lett a hangulat. A megélhetés szempontjából viszont a következő hónapokban nem történt sok változás. A háború elhúzódása miatt a szegénység ugyanis folyton nőtt, a Király fiúk is fatalpú cipőben jártak később, mert másra nem futotta. Király Lajos 1941-ben kezdett iskolába járni, amikor a tanítás már magyar nyelven folyt. Első tanítója a Zalaegerszegről érkező Varga Irén volt, aki egészen 1945-ig a Muravidéken maradt. Később Ferenc is a felsőlakosi iskolába kezdett járni. Emlékezetük szerint akkoriban a lakosi iskolába kizárólag magyar nemzetiségű gyerekek jártak, Nem emlékeznek egy szlovén tanulóra sem, aki akkor velük együtt koptatta volna az iskolapadot. A felsőlakosi elemi iskolába akkor a két településről nagyon sok gyerek járt, egy évfolyamon legalább harmincán voltak. A szomszédos Gyetyánosban, a két világháború közötti betelepítések révén, voltak szlovén nemzetiségű családok is szép számmal, azok gyermekei azonban a helybeli iskolába jártak. A Király testvérek felidézték, hogy akkor az iskolában minden nap az ún. Magyar hiszekeggyel kezdődött, és a nemzeti ünnepek megünneplésére különös hangsúlyt helyeztek. Ők ezt akkor felemelő élményként élték meg. A Király család 1944-ben költözött be Alsólakosból a szomszédos Alsólendvára, ahol az édesapának már korábban sikerült a vasút utcájában egy telket vásárolni. A telken - rendkívül nehéz körülmények közepette - sikerült 90
