Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
1945 áprilisában, illetve májusában ismét visszaállt a korábbi határ. A szomszédos falu szlovének lakta részéből verbuválódott, magukat partizánnak nevező egyének Göntérházán helyi szervezetet hoztak létre. Ők ismét őrizni kezdték a határt. Amikor Károly a hétvégén jött haza az iskolából, Lentiből, mert néhány hétig még a magyar hatolom megszűnését követően is járt oda, mindig kérdőre vonták, merre volt, mit szállít a bőröndjében. Egyszer azonban a tudtára adták, hogy többet ne próbálkozzon ádépni a határt, és ezzel a lenti tanulmányai félbeszakadtak. Közvetlenül a partizánhatalom beállta után, az egyik éjszakán, több helybéli magyar nemzetiségű emberrel együtt, az édesapját is beterelték az iskolaépületébe, ahol az alkalmi parancsnokság működött. Amint azonban az egyik befolyásos személy reggel meglátta Varga bácsit a begyűjtötték között, azonnal intézkedett, hogy engedjék haza. Aztán, ahogy már említettük, Károly egyik idősebb bátyját is elvitték később; ő a belatinci várban volt fogva tartva néhány hétig. Károly szerint az új jugoszláv hatalom emberei elsősorban azokat gyűjtötték össze, akiknek vélt vagy valós szerepük volt a magyar érában, másrészt azokat a szellemi és fizikai erejük teljében lévő magyarokat, akikről feltételezték, hogy a családi és a közösségi ügyek szempontjából fontosak lehetnek. Károly, miután Lentibe nem mehetett vissza, néhány hónapig tanácstalanul tengődött otthon, aztán ősztől - az egyik szomszéd javaslatára - egy alsólendvai, Jalšovec nevű cipészmesterhez szegődött inasnak. Ki is tanulta a mesterséget, amiről oklevél is tanúskodik. Cipészsegéd lett belőle 1947-ben, és munkát is kapott, Alsólendván. Károly egy ideig minden nap kora reggel, kerékpárral indult Göntérházáról Lendvára, este pedig vissza, haza, így a faluban történtekről abból az időszakból kevesebbet tud. Az ún. vasfüggöny időszakával kapcsolatosan, mikor a mélyponton volt az elmérgesedett magyar-jugoszláv viszony, Károlynak jócskán akadt volna mondanivalója. Arról az időszakról azonban ő maga is visszaemlékezést készít, amelyben - Az én őrzőangyalom címmel - arra is választ kíván adni, miként sikerült neki abban a rendkívül kiszolgáltatott időszakban kívül maradni azon kémhá-85
