Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
Amint már utaltunk rájani 1942-ben folytatta tanulmányait a muraszombati gimnáziumban. A példásnak tekinthető intézetben a tanárok szigorúak voltak. A gimnázium igazgatója dr. Törnár Ede jezsuita rendi szerzetes tanár volt, aki őt „szerencsére” nem tanította. Heti egy órában a szlovén (vend) tájszólást tanította egy Maučec nevű tanár. A tanulási költségeket a család fedezte, hiszen az édesapja, aranykalászos gazda lévén, a mezőgazdasági tanfolyamon is tanított, ami némi juttatással is járt. Muraszombat társadalmi sajátosságait mélyebben nem ismerte, csupán a jelentősebb politikai vezetőkről, Hartner Nándorról, Benkó Józsefről stb. hallott itt-ott. A Matus család, ahol szobát bérelt, szlovén nemzetiségű volt, náluk politikáról alig esett szó. A családból a háziasszony volt magyarabb érzelmű. János 1941-ig nem járt Magyarországon. Először akkor volt Rédicsen, amikor a Muravidék német megszállása után ő is elment aláírni azt a „követelést”, hogy a terület kerüljön vissza Magyarországhoz. Úgy emlékszik, kerékpárral mentek akkor oda, és szinte mindenki csatlakozott hozzájuk, akinek volt Dobronakon biciklije. Az 1941-es partizánmozgalomra János nemigen emlékszik, az 1944-es hasonló jellegű eseményekről viszont már volt némi tudomása. Egy alkalommal, mint harmadéves gimnazisták, a muraszombati temetőbe is kimentek, ahol hét magyar katona és egy partizán holttestét temették. Dobronak környékén minderről keveset lehetett tudni, csupán a bakonaki erdőben történt incidensről hallott János valamennyit. Abban az esztendőben (1944-ben) már számos kellemetlen esemény történt. A légiriadók is gyakorivá váltak, olyankor legtöbbször lementek a gimnázium pincehelyiségeibe, majd a veszély elmúltával visszatértek a tanterembe. Akkor már - úgy emlékszik rá -, többen elítélték a II. világháborús magyar szerepvállalást, főleg az oroszországi sikertelen katonai akciókat. Arról is egyre többen beszéltek, hogy a háború kimenetele a magyarságnak majd nem kedvez. A helyzet és a közhangulat a nyilas hatalomátvételt követően sokat romlott, Szálasi eszméivel János környezetében senki sem rokonszenvezett. Amikor 1944 októberében megszűnt a gimnáziumban az oktatás, Göncz 72
