Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

Ebből a korszakból János még a tűzoltóbálokra emlékszik vissza. Érdekes módon az ún. „vid-kúti búcsún” már akkor is a szlovén beszéd volt a gyakoribb, mert a jelentős vallási eseményre nagyobb számban érkeztek a közelebbi és távolabbi szlovén falvak lakosai. A hétköznapi emberek között - János visszaemlékezése szerint - nem merült fel nagyobb nemzeti jellegű ellentét. A különböző nyelveket beszélő közösségek viszonylag békésen éldegéltek egymás mellett. Hányatott sorsukért a különböző politikai döntéseket okolták. Valamivel bonyolultabb volt a helyzet az ún. telepeseket illetően, akiknek beilleszkedése némi feszültséget okozott.

A harmincas évek második felében a lakosság körében a jugoszláv uralommal szembeni elégedetlenség egyre nőtt, és ezzel párhuzamosan a magyar fennhatóság alá kerülés vágya is fokozódott. A muravidéki magyarok is egyre komolyabban reménykedtek bizonyos magyar történelmi területeknek az anyaországhoz való visszakerülésében. A magyarság számára a Muravidék visszacsatolása az anyaországhoz felszabadulásnak számított, ugyanakkor János szerint egyértelmű és természetes, hogy a szlovén nemzetiségűek a magyarok bevonulását másképpen élték meg.

János a szülőfalujában tartózkodott, amikor az 1941-es események zajlottak. Amikor az első német katonai alakulatok megjelentek, Dobronakon nem fogadta őket különösebb lelkesedés. Egyrészt a lakosság nem tudta pontosan, mi is történik, másrészt a muravidéki magyarok nem a németeket, hanem a magyarokat várták. A jugoszláv határőrség és a „fináncok” sértetlenül távozhattak. A Dobronakkörnyéki magyarok akkor kezdtek csak örülni, amikor mintegy tíz nap múlva megérkeztek a vidékre a magyar katonák. Ugyanakkor János szerint a lakosságban volt egy kis csalódottság is, hiszen a magyar katonai alakulatok a németeknél sokkal rosszabbul voltak felszerelve, és gyalog érkeztek. Ettől függetlenül az első napokban eufórikus állapot uralkodott. Később aztán minden visszatért a rendes kerékvágásba. Göncz János véleménye szerint a lakosság többet várt a magyar hatalomtól, bár ma már tudja, hogy a társadalmi-szociális helyzet javítását megakadályozták a háborús események. Abban az időszakban Göncz Jani édesapja volt a falu bírája, a jegyzői teendőket pedig dr. Túrái látta el.

71