Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
„Magyar anya szült engem... Vida Ilona (lánynevén Dávid Hona) 1923. január 31-én, Petesházán született. A faluban jómódúnak tekintették a javarészt földművelésből élő Dávid családot. Ilona édesapja Hármasmalomból nősült a tősgyökeres petesházi Kosa családba. Dávidék 1938-ig Petesházán éltek, majd azt követően - mivel Hármasmalomban építettek új házat - elköltöztek édesapja szülőfalujába. A különböző költözésekből bőven jutott Ilonának, hiszen később úgy alakult a sorsa, hogy ismét visszakerült Petesházára, miután 1948-ban feleségül ment a II. világháborúban a magyar hadseregben tüzérként szolgálatot teljesítő Vida Istvánhoz. Ilonka néni nagyon jól emlékszik arra az időszakra, amikor 1929-ben iskolába kezdett járni. Akkoriban szabadidejében már a lovakat kellett őriznie a legelőn, amikor azokra éppen nem volt szükség a mezőgazdasági munkálatoknál. Olyankor leginkább idős emberekkel volt együtt, akik többször készítettek neki „lóggát” (hintát). Petesházán akkoriban olyan volt a legeltetési szokás, hogy minden család a saját állatállományának viselte gondját. A Dávid családnak akkoriban általában négy tehene volt, két lova, valamint csikó is mindig akadt az istállóban. Ma is jól emlékszik rá, hogy egyszer, még kislány korában, egy ló megharapta a karját. Ennek ellenére soha nem félt a lovaktól. Az iskolában az első két osztályban magyar nyelvű oktatásban részesült, a szerdahelyi származású Tanai Teréz volt a tanítónő, aki a magyar mellett tudott még egy kicsit horvátul is. Szlovénul azonban a gyerekek nem tanultak 61
