Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

tott ő is a ravatalához, sőt beszédet is mondott a búcsúszertartáson. Számos jel arra utalt (az akkori hatalmi emberek furcsa viselkedésére és a falusi emberek által mondottakra gondolt), hogy az elkövetők csakis az akkor már egyre erősödő, a magyar fennhatóság után közvetlenül hatalomra lépő erők lehettek. Hogy mégis felvetődött - és ma is még sokan kiállnak mellette - a magyar csendőrök által elkövetett gyilkosság gondolata, azt Camplin részben azzal magyarázza, hogy a háború után Jerič Iván és Poredoš Martin papok Pannonhalmán meglátogatták az egykori leventékért felelős lelkészt, aki talán feltételezésképpen utalhatott a magyar csendőrök felelősségére, amit egyesek - aligha véletlenül - később kész tényként kezeltek, ami azonban véleménye szerint aligha helytálló.

Camplin Iván a második világháborút követő időszakban sokáig Dobronakon volt plébános. Arról az időszakról a következőket mondta: „Szép emlékeim vannak Dobronakról. Beleéltem magam az ottani magyar környezetbe, tovább tanultam ott a magyar nyelvet is. Nemzetiségi jellegű konfliktusról nem tudok, gyakorlatilag talán nem is voltak. Az anyakönyvekbe már akkor magyarul írtam be a magyarok nevét, és ösztönöztem őket arra, hogy vállalják azt. Közvetlenül a háború után rendkívül nehéz volt a helyzet. Dobronakon a kápláni szobába egy renkóci aktivistát helyeztek a hatóságok, akinek az volt a feladata, hogy ellenőrizze az én munkámat, és figyelje, kikkel találkozom. Nagyon erős hitre volt szükség, hogy az ember azt az időszakot átvészelje. A hetvenes évektől viszont már enyhült a helyzet. Amikor a politikai határok megszűnnek Európának ebben a térségében, a kisebbségek helyzete alapvetően megváltozik, erről meg vagyok győződve.”

A hosszú életúttal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy ha újrakezdhetné, bizonyára hasonlóan alakulna akkor is az élete.

(Az interjú 2001. december 14-én készült.)

55