Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

mennyire megnyugodott. Több helyen ünnepségekre, felvonulásokra is sor került, ahol az emberek általában Horthy kormányzót és Magyarországot él­tették. Egy magyar nemzeti színekkel díszített lendvai kerékpáros felvonulá­son József is részt vett. Közigazgatási tekintetben Pincét nem helyezték vissza a Letenyei járáshoz (ahová 1919 előtt tartozott), hanem maradt a lendvaiban. Fordán József 1940-ben volt húszéves, így akkor sorozták be a jugoszláv hadseregbe, és a tervek szerint 1941 áprilisában vonult volna be, erre azonban a megváltozott politikai helyzet miatt nem került sor. Józsefet 1941. szeptem­ber 4-én hívták ismét sorozásra Alsólendvára, akkor természetesen már a ma­gyar hadsereg részéről. Az 1920-ban születetteket hívták be, voltak azonban önkéntesek is közöttük, többen. Az említett év októberében vonult be József a távbeszélő alakulathoz, Zalaegerszegre. Később a nagykanizsai Károly-lakta­­nyába került szakmai kiképzésre. A kurzus eredetileg hat hónapig tartott vol­na, mozgósítás miatt azonban valamivel korábban befejezték azt, mert 1942. május 4-én már kivitték őket az orosz frontra. Közben rövid időre hazaenged­ték ugyan őket, mivel olyan sok katonát, köztük németeket is, kellett a frontra szállítani, hogy az utaztatáshoz nem volt elegendő szerelvény. Ezért egyes ala­kulatokat bizonyos ideig vissza kellett tartani. Fordán Józseftől azt is megtudtuk, hogy az egy-két évvel fiatalabb falubeli barátai közül - mivel az egykori délszláv területről származtak - néhányat a magyar katonai vezetés „megbízhatatlanként” kezelt, és a munkaszolgálatos­ok sorába invitálták őket. Miután azonban meggyőződtek róla, hogy ők is ugyanolyan magyarok, mint az ún. trianoni Magyarország területén születet­tek, megváltoztatták véleményüket. Tíznapi utazás után, 1942. május 14-én érkeztek meg Oroszországba. Né­hány kisebb állomást után Kurszk volt a végállomás, ahonnan már úgy halad­tak tovább, hogy éjjel nyomultak előre, nappal pedig pihentek. Egy ideig a tar­talékos hadosztály szerep jutott az alakulatnak. A poklok poklába - ahogy József fogalmazott - valamikor július 22-e körül kerültek, amikor először a tüzérség, majd az egyéb harci alakulatok is megkezdték a kíméletlen harcot. A 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom