Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

nak, mert néhány esetben megtörtént, hogy a kimerült test nem tudott gyorsan „átállni” a hirtelen megváltozott helyzetre, és néhány fiatalember - miután végre felszabadult - az életével fizetett. Budapestről Nagykanizsára utaztak, majd onnan Zalaegerszegre. A zalai megyeszékhelyről Gutorföldéig szintén vonattal közlekedhettek, onnan azonban gyalog kellett megtenni a hazavezető út utolsó szakaszát, mert egy felrobbantott hídon át tovább nem közlekedhetett a vonat. Rédicsen, illetve az ún. szabólakosi majornál Lendvakecskés felé vették az irányt, mivel a jugoszláv határőrök akkor már szigorúan őrizték a határt. Többen marasztalták őket, hogy ne menyjenek át a határon, mert ott bezárják őket, ők azonban - és akkorra Mihály ismét már csak harmadmagával maradt - mindenképpen haza akartak menni. A várva várt megérkezés a szülőfalujukba 1945. szeptember 25-én történt. Másnap Mihály Alsólendván jelentkezett a helyi rendőrségnél.

Az ide-oda szállítások, a fogság és a hirtelen szabadulás során sehol semmilyen írásos bizonylatot vagy egyéb feljegyzést nem kapott. Visszaemlékezve életének e gyötrelmes időszakára megjegyezte, hogy olyan volt a felidézett időszak, amit aligha lehet elfeledni.

(Az interjú Göncz Mihállyal - e kötet szerzőjének édesapjával - 2004. március 23-án készült.)

240