Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

Szerencsére megsemmisítette a német katonakönyvet

Háncs Ferenc 1926. március 31-én született, Hosszúfaluhegyen. Egykori szülőháza a mai lakóháza szomszédságában állott. A családban hárman voltak testvérek, akik közül a legidősebb ma már nem él. Ferenc volt a legfiatalabb. Édesapja Dobronakról származott, aki Ferenc születését követően nem sokkal elhagyta a családját, így az édesanya egyedül volt kénytelen a három fiút nevelni. Csak rövid ideig tehette ezt a sorstól nem kímélt asszony, mert 1933-ban, fiatalon, meghalt. A tragikus esemény után a gyermekek a nagyszülőkhöz kerültek. A nagyapa, aki ugyancsak dobronaki származású volt, korábban az alsólendvai Izsó családnál kocsisként vállalt alkalmi munkát. A nagymama pedig hosszúfaluhegyi volt.

Feri bácsi emlékszik valamelyest azokra a régmúlt karácsonyokra, amikor még élt az édesanyja - mindig nagyon szép karácsonyfát készített a családjának. Akkor természetesen a kockacukor, némi szaloncukor, apró piros alma, valamint a varrónőként és szakácsnőként egyaránt szorgalmas édesanya által előállított sütemények és díszek kerültek a fenyőfára. Kisgyermekként - az anyagi nehézségek ellenére - saját családjában nem tapasztalt különösebb hiányt, amit az édesanya rátermettségének, szorgalmas munkájának köszönhettek, akinek mindig bőven akadt megrendelése különböző ruhafélék elkészítésére. Amikor már a nagyszülők nevelték őt és testvéreit, akkor is mindig volt elegendő élelmük, természetesen az anyai szeretetet semmi sem pótolhatta A legidősebb fiú, István, az édesanyjuk halálát követően Dobronakra került, ahol a rokonoknál nevelkedett.

241