Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

Szerencsére megsemmisítette a német katonakönyvet Háncs Ferenc 1926. március 31-én született, Hosszúfaluhegyen. Egykori szülőháza a mai lakóháza szomszédságában állott. A családban hár­man voltak testvérek, akik közül a legidősebb ma már nem él. Ferenc volt a legfiatalabb. Édesapja Dobronakról származott, aki Ferenc születését követő­en nem sokkal elhagyta a családját, így az édesanya egyedül volt kénytelen a három fiút nevelni. Csak rövid ideig tehette ezt a sorstól nem kímélt asszony, mert 1933-ban, fiatalon, meghalt. A tragikus esemény után a gyermekek a nagy­szülőkhöz kerültek. A nagyapa, aki ugyancsak dobronaki származású volt, ko­rábban az alsólendvai Izsó családnál kocsisként vállalt alkalmi munkát. A nagy­mama pedig hosszúfaluhegyi volt. Feri bácsi emlékszik valamelyest azokra a régmúlt karácsonyokra, amikor még élt az édesanyja - mindig nagyon szép karácsonyfát készített a családjának. Akkor természetesen a kockacukor, némi szaloncukor, apró piros alma, valamint a varró­nőként és szakácsnőként egyaránt szorgalmas édesanya által előállított sütemé­nyek és díszek kerültek a fenyőfára. Kisgyermekként - az anyagi nehézségek elle­nére - saját családjában nem tapasztalt különösebb hiányt, amit az édesanya ráter­mettségének, szorgalmas munkájának köszönhettek, akinek mindig bőven akadt megrendelése különböző ruhafélék elkészítésére. Amikor már a nagyszülők nevel­ték őt és testvéreit, akkor is mindig volt elegendő élelmük, természetesen az anyai szeretetet semmi sem pótolhatta A legidősebb fiú, István, az édesanyjuk halálát követően Dobronakra került, ahol a rokonoknál nevelkedett. 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom