Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
katonai teherautó érkezett a lágerbe. A járművekre valamennyi foglyot (ők akkor már annak minősültek) feltoloncolták, és délebbre szállították mindnyájukat, ám még mindig cseh terülten maradtak. Késő délután egy óriási nagy réten rakták le őket, ahol rengeteg orosz katona és cseh partizán várt rájuk. Amijük az elmúlt hetek, hónapok megpróbáltatásai után még megmaradt - gyűrű, kés, nyaklánc, különböző használati tárgyak stb. -, azt az orosz katonák mind elvették tőlük. Aki merészelt bármit is szólni ellenük, azt iszonyatosan megverték. Másnap reggel gyalog indították el őket négyes sorban ismeretlen irányba, katonai kísérettel. Három nap gyaloglás után érkeztek meg Brünnbe, ahol egy lovardában helyezték el őket. Mihállyal a falubeli barátai közül akkorra már nem volt együtt senki, a többiek feltehetően Prágába kerültek. Megismerkedett azonban négy legénnyel a környékbeli hetési falvakból, valamint néhány nappal később lakosi és gyertyános isimerősök is mellé került. Brünnben az oroszok, pontosabban orosz katonanők kétnaponta afféle vizitet tartottak, és minden fogolynak ráírtak a karjára egy számot egytől hatig. Akiknek egyes vagy kettes szám jutott, azokat már másnap elszállították - amint azt később megtudták - Románia érintésével Oroszországba. Mihálynak, mivel jó fizikumú legény volt, mindig egyest vagy kettes írtak a karjára. Mivel az őrök nem voltak túlságosan figyelmesek, ő egy kis tintaceruzával kijavította a számot 3-asra vagy 4-esre. Ez legalább 6-7- szer megtörtént, így ő a helyben maradó csoportban töltött hosszabb időt. A foglyok között becslése szerint akkor még kb. kétszáz magyar lehetett, a többi német, illetve más nemzetiségű volt. Amint egyre apadt a magyarok száma, Mihály úgy érezte, elég volt a brünni „tartózkodásból”, hiszen ismerős körülötte már alig maradt, ezért az újabb „viziten” kapott 1-es számot nem törölte le. Sorstársaival együtt már másnap vagonba került, és Budapest érintésével - kb. 15 napig tartó utazás során - Romániába szállították. A vagonok szögesdróttal voltak körültekerve, így azokból senki ki nem léphetett, pedig többször egész napokat vesztegeltek egy-egy vasútállomás valamelyik mellékvágányán. Két-három szökés azonban - szinte a csodával határos módon - sikerrel járt. Minden második vagonban egy géppuskás orosz őr tartózkodott, aki már akkor is lövöldözött, ha valaki 238
