Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
reztek, hogy az SS-alakulatok a Wermacht-kapituláció után még három napig ellenálltak. Közvetlenül a harcok befejezését követően hosszú gyaloglásra kényszerítették őket, feltehetően délkelet irányában indultak útnak. Annyit még egy fiatalember is könnyen felismerhetett, hogy akkor már az egész akció - amit látszatra még magyarok, illetve németek irányítottak - nagyon szervezetien volt. Kezdetben egy magyar főhadnagy utasításait követték, majd gyakorlatilag felügyelet nélkül maradt a csoport. Közben több szervezetlen katonai és civil csoporttal találkoztak. Azokban a napokban, órákban ki-ki a saját belátása, illetve szerencséje szerint boldogult. A Lendva-környékiek töredéke egy német katonai csoport üres teherautójára kérezkedett fel. Hosszúfaluból akkor kb. hatan utaztak együtt egy csehországi ligetes, erdős vidékig, ahol kezdték őket csoportba terelni, összegyűjteni. A hely, ahol voltak, akkor még nem minősült lágernak, inkább afféle gyűjtőhelynek volt mondható. Fából egy fedett barakkot tákoltak ők is össze. Sok magyarországi katonával és tiszttel együtt voltak ott, a legtöbbnek akkor még a jelvénye és a rendfokozata is a ruháján maradt. Míg a gyűjtőhelyen tartózkodtak, Mihály testén ott egy tyúktojás nagyságú kelés (daganat) nőtt, ezért el kellett mennie az orvoshoz. A „rendelő” kezdetben még a szabad ég alatt működött. Aztán amikor néhány nap múlva ismét hasonló panasszal került az orvoshoz, akkor már egy rozoga helyiségben volt a rendelés. A műtét során elaltatták, a narkózisból - egy szanitéc vallomása szerint - alig tudták felébreszteni. Eleinte orosz katonákat még nem lehetett látni a közelben, csak valamivel később tűntek fel a gyűjtőhely területén. Időközben lágerré minősült át a tartózkodási helyük, majd mintegy két hét múlva amerikai fogságba kerültek. A terület, ahol tartózkodtak, még mindig nem volt bekerítve. Élelmet szervezett formában nem kaptak, de a zűrzavaros helyzet ellenére szerencsére sikerült nekik egy kevéske élelemhez jutni. Akkor a hosszúfaluiak közül még 5-6 legény mindig együtt volt, a többiekről viszont nem volt tudomásuk. A bizonytalan állapot Mihály visszaemlékezése szerint talán két-három hétig tarthatott. Egy napon, úgy május vége, június eleje lehetett, rendkívül sok amerikai 237
