Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
mikor kiparancsolták őket, havat hányni. Az ő szobájukban elhelyezetteknek szerencséjük volt, a körmendi kaszárnyában ugyanis meglátogathatták őket a hozzátartozók, így egy budapesti fiú, aki afféle írnok volt a körmendi katonai alakulatnál, megismerkedett egy hosszúfalui lánnyal (aki a testvéreit látogatta meg), és nagyon megszerette őt. Ezért a hosszúfalui legényeket többször kihagyta a hóhányók sorából, valamint - lehetősége szerint - egyéb kedvezményekben is részesítette őket. A körmendi laktanyát illetően még arra emlékszik, hogy néhány katonát, és egy roma nemzetiségű fiatalt agyonlőttek ott. Körmenden körülbelül egy hónapot töltöttek, onnan marhaszállító vagonokban vitték őket Szentgotthárd, Bécsújhely és Bécs érintésével Németország felé. Az utazás során azzal szembesültek, hogy sehol sem akarják őket fogadni. Nagyon rossz és kevés ételt kaptak a majd egy hónapig tartó folyamatos, céltalannak tűnő út során. Csak Hannover környékén tartózkodtak hosszabb ideig, talán két hétig. Ez éppen azokban a napokban volt, amikor a várost jelentős orosz bombatámadás érte. Később, valamikor 1945 februárjában, visszaszállították őket Csehországba. Olyan falvakban helyezték el őket, ahol nem találtak őshonos lakosságot (nem lehetett tudni, hová lettek az őslakosok), csak SS-katonákat. Közöttük érdekes módon sok volt az orosz is, akiket korábban a németek fogságba ejtettek, és többen - a rabság vagy a likvidálás helyett - vállalták az átállást. Csehországban a fiatal Mura menti legények a lóállomány gondját viselték. Négyen feküdtek egy katonasátorban, a nagy hidegben, igen mostoha körülmények közepette. Élelmet azonban többet kaptak, mint korábban. Göncz Mihály és társai egy orosz állatorvossal szerb, illetve szlovén nyelven beszélgettek, így sikerült néhány információ birtokába jutni. Egyebek mellett megtudták tőle, hogy ő azért nem használja étkezésnél a kését, mert azzal Lengyelországban élő nők testét metélték (akik kézigránátokat dobáltak a német alakulatok közé). Az SS-egységhez kényszerült orosz állatorvos tisztában volt azzal, hogy mi lesz a sorsa abban az esetben, ha az oroszok fogságába jut... Mihály és társai Csehországban várták meg a háború végét, aminek fejleményeiről ott ők akkor nagyon keveset tudtak. Arról azonban tudomást sze236
