Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

A szlovénok nem örültek a visszacsatolásnak

A ma is Budapesten élő P a u l i k Pál 1926. június 7-én született, a magyar fővárosban. Az édesapja kereskedő volt, az édesanyja kezdetben háziasszony, aki azonban a későbbiek során szintén „kereskedői pályára lépett”. Pál a bagonyai Sávéi családból származó édesanyja révén kötődik a Mura mentéhez. Édesanya volt az, aki valamikor a 19. és a 20. század fordulóján, édesapja (Pál nagyapja) halálát követően Budapestre került. Nagybátyjának a testvére, aki a fiatal leányt felkarolta, már ismert vaskereskedő volt a Rákóczi úton.

Pál édesanyja kereskedelmi iskolába járt Pesten, és bizonyára már akkor nagyszerű kereskedő lett volna belőle, ha nem jön közbe az I. világháború. Az idős nagybácsi a válságos helyzetben eladta a vagyonát, így a Sávéi lány élete is más vágányra terelődött. Férjhez ment Pál édesapjához, aki először segédként, majd üzletvezetőként dolgozott a nagybácsi boltjában. A Sávéi családból származó lány - fia véleménye szerint - kiválóan beszélt a magyar mellett szlovénül is, illetve beszélte az ún. vend tájszólást, és tudott németül is. Pál úgy emlékszik, hogy édesanyjának komoly konfliktust jelentett szülőföldjének elcsatolása Magyarországtól, hisz ezzel közvetlen rokonai másik országba kerültek.

Amikor már Pál is jobban értette a nemzeti hovatartozás kérdésének bonyolult összefüggéseit - a II. világháború időszakában mindenképpen -, észlelhette, hogy a Bagonyán élő rokonok határozottan szlovén érzelműek, akik nem örültek annak, hogy a vidék 1941 után visszakerült Magyarországhoz. Ez főleg a fiatalabbakra volt érvényes, hisz az idősebbek, mint például Jóska nagy204