Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Másutt raktak fészket
bátyja, aki még a Monarchia hadseregében szolgált, semmilyen ellenszenvet nem tanúsított irántuk. Azt Pál nem állítja, hogy a szlovén érzelmű lakosság el volt ragadtatva attól, hogy a szerbekkel együtt a délszláv államhoz tartoznak, de a szlovén nemzeti kötődést nagyon fontosnak tekintették. Ugyanakkor a Hosszúfaluban élő nagybátyja örült a „magyar felszabadulásnak”. Ami a lakosság érvényesülését illeti, Pál úgy emlékszik vissza, hogy a kereskedők általában (ő elsősorban ilyen körökben mozgott), tekintet nélkül arra, hogy milyen érzelműek voltak, a jugoszláv gazdasági helyzetet a magyarországinál kedvezőbbnek ítélték meg. A fiatalember tehát szűkebb családi környezetében is vegyes érzelmekkel találkozott a Muravidék hovatartozását illetően, s ez általánosan is jellemző volt. Pál emlékszik arra is, hogy a szintén a családhoz kötődő Maucsec családból az egyik testvér tanító volt, akit a magyar hatóságok 1941 után Kisvárdára küldtek tanítani. Az illető nem örült az áthelyezésnek, pedig kiválóan beszélt magyarul. Paulik Pál úgy véli, hogy amennyiben valaki az I. világháború után kevésbé magyar közegbe került, az egyre inkább elfogadta a trianoni döntés tényét. Többen a Mura menti szlovén lakosság köréből jónak is látták azt, míg a magyarabb közegben, illetve Magyarországon élő rokonok, ismerősök ellenszenvvel fogadták az 1918 után bekövetkező politikai változásokat. Paulik Pál édesanyja révén evangélikus nevelésben részesült (édesapja római katolikus volt), így gyermekkorában az egyik pesti evangélikus iskolába járt, a Rózsák terén. Az elemi iskola négy osztályának befejezése után a neves Fasori Gimnáziumba került, ahol kiváló nevelésben és oktatásban volt része. A fiatal Pál nagyon megszerette ezt a középiskolát. Nyaranta édesanyjával rendszeresen a Muravidékre látogattak, ahol részben Bagonyán tartózkodtak, ahol az édesanyja született és a rokonságnak családi malma volt, valamint az Alsólendva melletti Hosszúfaluban, ahol a nagybátyjának vegyeskereskedése volt. A határátkelés igen körülményes volt. Emlékezete szerint akkoriban ők csak két határátkelőt, a rédicsit és a muraközi kotoribait vehették igénybe. A főleg szerb vámtisztviselők általában szigorúan ellenőrizték a határon átkelő utasokat. Sávéi Károly nagybátyja, mint sikeres kereskedő, szűkebb és tágabb kör205
