Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

Nagyapja sebeit egy orosz szanitéc kötözte be

Mészáros Dezső 1929. május 23-án, Hosszúfaluban, a vasútállomás (bakterház) épületében született, egy vasutascsalád egyedüli gyermekeként. Hosszúfaluban készült el 1931-ben az újonnan épített családi ház is, ahová a Mészáros család egy időre átköltözött (később ismét a vasútállomás épületében laktak, az új épületben főleg a nagyapa, Holzmüller Mihály tartózkodott). Mészáros Dezső köszöni a sorsnak, hogy a szép Lendva-vidéken született. Szívesen emlékszik azokra az időkre, amiket egykori pajtásaival a hosszúfalui zsidótemető környékén eltöltött. Legszebb gyermekkori élményének tartja, amikor háromévesen őt a nagyapja a kezénél fogva vezette Alsólendvára, ahová a nyugdíjáért ment gyalog, és hazafelé a Dolgos-féle boltban vásárolt neki egy „Bizjak-keksi” feliratú, szép piros színű autót, amit - legdrágább emlékként - máig őriz.

A nagyapa, Holzmüller Mihály, akinek származása és családtörténete számos izgalmas és érdekes sajátossággal bír, egykor vasutas volt - az Alsólendva- Muraszerdahely szakasz Petesháza közelében lévő őrházában teljesített korábban szolgálatot (ma már az épület nem létezik) és ott élt népes családjával.

Mészáros József, Dezső édesapja Dobronakról nősült a Holzmüller családba, és ő is a vasutas pályára lépett. A két világháború között a Jugoszláv Vasutaknál tevékenykedett.

A nagypapa sokszor emlegette az egykori petesházi őrházat, ám - az unoka szerint -Hosszúfaluban is jól érezte magát. Kedves, barátságos és vicces ember

192