Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Másutt raktak fészket
volt Holzmüller Mihály, a környezete nagyon kedvelte. A Holzmüller családban egyébként nyolc gyermek született. Az I. világháború után csak Dezső édesanyja maradt a Mura mentén, a többiek a trianoni Magyarország területére kerültek (egy fiú kiskorában meghalt). A távolra elkerülő testvérekkel a két világháború között a kapcsolattartás nem volt mindig zökkenőmentes, ám amikor csak lehetőség adódott, rendszeresen látogatták az otthon maradtakat. Dezső emlékszik olyan esetre, amikor a testvérek nem jöhettek át a határon, hanem közvetlenül a határvonalon, a jugoszláv és magyar határőrbódék közötti hídon engedélyezték nekik az illetékesek a találkát. A két irányból érkező családtagok nagyon örültek egymásnak, s ott vendégelték meg egymást a rögtönzött asztalon: a terített hídkarfán. Dezső többször járt a két világháború között Magyarországon, általában a celldömölki rokonoknál töltött el néhányszor hosszabb-rövidebb időt. Azt nagyon sajnálja, hogy sem a nagyapjával, sem az édesapjával nem beszélgetett el mélyebben a 20. század sorsfordulóiról, így bizonyára számos fontos, általuk ismert információ kimaradt az életéből. Arra viszont nem emlékszik, hogy a családban beszélgettek volna politikai jellegű dolgokról (persze nem kizárt, hogy voltak ilyen beszélgetések, ám valószínű, hogy azok nem a gyermekek előtt zajlottak), ugyanakkor közvetlenül a II. világháborút megelőző időszakban az emberek rendszeresen hallgatták a rádiót, s érdeklődtek a Magyarországgal kapcsolatos események iránt. A Mészáros család a két világháború között nem élt különösebben rosszul, hisz a vasút állami létesítmény volt, így a munkát elég jól megfizették, amellett a földművelés is segített számukra a megélhetésben. Az elemi iskolában akkoriban magyarul nem tanítottak, sőt a magyar szó is tiltva volt. Csupán a szünetben, szaladgálás közben beszéltek a magyar gyerekek egymás közt az anyanyelvükön. A hittant Hosszúfaluban ketten tanították. A fiúk a hitoktatóknak különösképpen örültek, mert ők rendszerint az akkor nagy érdekességnek számító Puch motorkerékpárokkal közlekedtek. Dezső nem szégyelli megemlíteni, hogy gyerekfejjel annak is örültek, ha zsidótemetés volt a környéken (a vidék legnagyobb zsidótemetője a házuktól mint193
