Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Őrségi visszaemlékezők

A határsávban mindent kiirtottak

Lukács Péter 1916. szeptember 11-én született, Kapornakon. Édesanyja az őrihodosi állomásfőnök leánya volt, római katolikus, édesapja családja azonban evangélikus vallású. Lukács Péter édesanyja után katolikus lett, mivel az anyai nagyapa még a szülők házassága előtt olyan feltételt szabott, hogy leányát csak akkor adja a kapornaki legényhez, ha a kettőjük házasságából születendő fiúgyermek római katolikus vallású lesz. A nagyapa kívánsága teljesült.

Péter egyedüli gyermek volt a családban, és kisgyermekkorában szívesen eljárt az édesapjával vadászni a közeli erdőkbe. Akkor még egészen a határig lehetett menni, sőt többször át is mentek az újonnan meghúzott határvonalon igazolvány nélkül. A kercai templomba is igazolvány nélkül jártak akkoriban, ahol rendszeresen találkoztak a környékbeli ismerősökkel és a szomoróci emberekkel. Kapornak határában egyébként semmilyen legális határátkelő nem működött (a későbbiek során sem), a húszas években azonban a határátlépés azon a szakaszon nem okozott gondot. Még tehenes fogattal is át lehetett járni, hiszen Kapornakot, akárcsak Domaföldét, közvetlen földút kötötte össze Szomoróccal.

Lukács Péter 1923-ban kezdett iskolába járni, Hódosra. Fenyves Károly volt akkoriban a tanító, akire Péter bácsi szívesen emlékszik vissza. Később, a kedves tanár nyugdíjba vonulása után, Hima Károly tanító jött a helyébe, aki szlovénul és magyarul egyaránt beszélt, Lukács bácsi szerint azonban Hima nem volt jó ember. A hodosi iskolában az első négy osztályban magyarul tanultak, a

121