Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Őrségi visszaemlékezők
felsőbb tagozatokban azonban többnyire szlovén nyelven folyt a tanítás. Tanulták a szerb nyelvet is, így ő elfogadható szinten elsajátította a cirill betűvetést. A katolikus gyerekeket a dolinci pap magyar nyelven tanította hittanra, bár szlovén érzelmű ember volt. Péter 1930-ban fejezte be az általános iskolát. Sajnos akkoriban súlyosan megbetegedett, s a betegség következtében az egyik fülére teljesen megsüketült. Péter már gyermekkorában a földművelés és az erdészet iránt érdeklődött, hisz a család jelentős termőfölddel és erdőterülettel rendelkezett. A fa értékesítésének a családban, ahogy az Őrségben általában, akkoriban fontos szerepe volt. Épületfát és tűzifát egyaránt rendszeresen adtak el. Péter bácsi édesanyjának az összes rokona az ún. trianoni Magyarország területén élt, ezért a húszas években élénk volt a kapcsolat a határral elválasztott családtagok között. Jól emlékszik arra, hogy a tárgyalt időszakban a faluban több család rendelkezett az ún. kettősbirtokos státust bizonyító igazolvánnyal, mivel az újonnan meghúzott határon túl is voltak az elcsatolt terület polgárainak földterületei. A Lukács családnak ugyan nem volt a határ magyarországi oldalán a birtokában semmilyen ingatlan, a már említett rokoni kapcsolattartás azonban ettől függetlenül rendkívül erős volt. Az őrségi emberek - Péter bácsi emlékezete szerint - az elcsatolást követő időszakban dühösek voltak a közéjük ékelődő határvonal miatt, de nagyon bíztak annak minél hamarabbi felszámolásában. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a tragikus lélektani hatástól eltekintünk, elmondható, hogy a határ a két világháború között sokkal kevésbé volt elválasztó jellegű, mint később, a II. világháború utáni években. Péter bácsi véleménye szerint a pálinka- és dohánycsempészés az elmúlt nyolcvan esztendő több időszakában „virágzott” a térségben, még a legszigorúbb időszakokban is, így sokan abból éltek meg. Ő azonban az ilyesmivel sohasem foglalkozott. Az iskola befejezést követően Lukács Péter a családi birtokon kezdett gazdálkodni. A harmincas évek második felében néhány évig a hodosi Lutár-féle fűrésztelepen is dolgozott. Akkoriban az Őrségben a néhány fűrésztelepnek és 122
