Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Guttmann Miklós: Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán
Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán tói, s Magyarországtól pedig a különböző támogatásokat. Milyen ma a magyar anyanyelvű polgárok anyanyelv- és magyarságtudata? Megítélésem szerint ezek a kérdések válaszra várnak. Sürgősen, ha előbbre akarunk lépni az anyanyelv dominanciájának kérdéskörében. Itt az aggódásnak nincs vége. A szlovén törvények példamutató módon lehetővé teszik az anyanyelvű névadást és névhasználatot. Mit mutat a gyakorlat? Nézzük meg a muravidéki telefonkönyvet, az osztálynaplókat, a személyi igazolványokat, amelyekben szlovénül jelenik meg a nevek többsége. Nem érdekli a jóléti társadalomban élő polgárt, hogy a neve személyiségének legfőbb ismérve. Nem ragaszkodik hozzá, felmenőinek néphez, nemzethez való tartozását feladta. 6. Az anyanyelvi kultúra fejlesztése, a tudás bővítésének ma is elengedhetetlen színtere az olvasás és az olvasóvá nevelés. Vannak, akik azt mondják, hogy ma az iskolások nem a könyveket olvassák, hanem az internet az olvasás színtere. Lehetséges. Mindezek bizonyítása azonban egzakt vizsgálatokat igényel. Korábban a Népújság rendszeresen közölte a város könyvtárából kölcsönzött magyar és szlovén könyvek „toplistáját”. A cikk szerzője így elemzi az adatok tanulságait: „a legtöbbször kölcsönzött magyar (kétnyelvű) könyvet is kevesebbszer kölcsönözték ki, mint a tizedik helyre kerülő szlovén könyvet. A következtetés egyszerű: magyarul botránkoztatóan keveset olvasunk, és csak azt, ami kötelező: a diákok a házi olvasmányokat kölcsönzik ki, még az olvasni nem tudó gyerekek a színes kis könyvecskéket ragadják meg (a Nagy sárga busz például, amelyben két mondatnyi szöveg található, a harmadik helyre került). A helyzet lesújtó, és még az sem vigasztaló, hogy egyesek szerint azok, akik magyar regényeket olvasnak, a szomszédos Lenti könyvtárát látogatják.”3 Azt hiszem, senki nem kételkedik a fenti gondolatok aggasztó valóságában. A kétnyelvű oktatás hatékonysága bizony sok kívánnivalót hagy maga után az olvasóvá nevelésben. Mert azt nem vitathatjuk, hogy az olvasás technikájának elsajátítatása és az olvasóvá nevelés egyértelműen az iskola feladata, függetlenül attól, milyen nyelven folyik az oktatás. Ha a tanuló az alsófokú oktatás idején nem válik olvasóvá, később már még nehezebben vagy a fentiek szerint egyáltalán nem. A magyar nyelv presztízse, használatának állapota aggodalommal tölti el az illetékes nemzetiségi bizottság tagjait is. Ezt olvashatjuk a bizottság egyik üléséről is. „Az anyanyelv ápolással foglalkozó munkacsoport a februárban felvetődött vitával kapcsolatban olyan álláspontot fogalmazott meg, hogy továbbra is kiáll az akkor kimondott véleménye mellett, miszerint a magyar nyelv, mint tanítási nyelv kiszorulóban van a kétnyelvű oktatásban.” (Miért 3 Király M. Jutka: Népújság, 1998. október 8. 11. 87
