Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Guttmann Miklós: Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán
Guttmann Miklós nem akarnak táborba menni a középiskolások?)4 Az idézett gondolatok meggyőzően érzékeltetik, hogy a nyelvi gyakorlat bizony nem megnyugtató, a kétnyelvűség körülményei között a magyar anyanyelvnek a rangja, presztízse nem a kétnyelvű oktatás elméletében megfogalmazott helyen van. Sok esetben érzékelhető stigmatizáltsága, azaz megbélyegzettsége, s egyre inkább a család házi nyelvhasználatává válik. 7. A kétnyelvű oktatás gyakorlatában dolgozók gyakran felvetik, hogy mind a mai napig nem készült el a kétnyelvű oktatás muravidéki módszertana. A kérdés felvetésének jogosságát magam sem vitatom, sőt teljesen jogosnak tekintem. Ezzel kapcsolatban összefoglalja véleményét Varga József, a Maribori Egyetem Magyar Intézetének tanszékvezető professzora: „A szakirodalom foglalkozik a kétnyelvű oktatás módszertanával, mert ezt az oktatási formát nem mi találtuk ki. A világban különböző formákban gyakorolják, és talán néhol eredményesebben, mint nálunk. Nem szeretném különösebben bírálni a mi gyakorlatunkat, de nagyon sok árnyoldala van. Ezeket az árnyoldalakat már sokszor megfogalmaztuk, és megpróbáltunk módot találni a kiküszöbölésükre. Általában mindig csak a megfogalmazásokig, a leírásokig jutottunk el. Talán elhitettük magunkkal, hogy a kétnyelvű oktatás pillanatnyi hátrányai abból származnak, hogy nincs megfelelő módszertani könyvünk. E sajátos munkaformában másképp kell dolgoznunk, mint az anyanyelvi oktatás keretein belül. Én a szervezésben látom a lényegét, hogy egy-egy órát miképpen tervezünk és szervezünk meg, továbbá az oktatási célokat hogyan hajtjuk végre, és hogyan valósítjuk meg. Az általános didaktikai és módszertani elvek érvényesek a kétnyelvű oktatásra is. Ezek az általános módszertani leírások már megfogalmazódtak. Számos alkalommal: továbbképzés, utasítás és megbeszélés alapján próbáltunk a kétnyelvű nevelők részére olyan mankókat adni, amelyekkel eredményesebbé tehetnénk oktatásunkat. Általában megfeledkeztünk arról, hogy igazán a kétnyelvűség szellemében, az elfogadott didaktikai, pedagógiai elvek szellemében neveljünk és oktassunk. Ahhoz pedig olyan nevelői káderre van szükség, amely mindkét nyelvet tökéletesen tudja és használja. Ennek a mindennapok gyakorlatává kell válni minden órán. Nem kirakat- és mintaórákat kell szervezni, hanem következetesen alkalmazni az elfogadott kétnyelvűségi alapelveket. A kétnyelvűséget nemcsak könyvekben és újságokban kell társadalmilag-politikailag népszerűsíteni, hanem az itt élő szlovének és magyarok szellemi értékeinek, érzésvilágának, hagyományainak szellemében és értelmében kell fejleszteni. Társadalmasítanunk kell a kétnyelvű oktatást az iskola falain túl, és a megfelelő érvényt kell neki juttatni. Ennek be kell kerülni az itteni polgárnak a köztudatába. Minden itt élő polgárnak az agyá-4 Népújság, 1998. szeptember 10. 11. 88
