Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Rudaš Jutka: "Nyelvünk" kódváltásának pragmatikai szerepe
A három példa a közlő és a befogadó között zajló komikus nyelvi kommunikáció, amelyben bizonyos maximákat megsértettünk (persze nem szándékosan). Itt egy aktív kétnyelvűség kritériuma érvényesül: a nyelvi kódok különbözősége, az egyik kódról a másikra való szituációdeterminált átváltás a kommunikáció folyamán nem történt meg. Ahogy Saussure mondja, a langue „azoknak a nyelvi szokásoknak az összessége, amely a beszélő számára lehetővé teszi, hogy megértsen, és magát megértesse” (Bezeczky 1991: 12). A példákban a szlovén nyelvi konvenció érvényesült. Például a magyar közegben, a „köszönöm szépen” nem egyértelmű, és nem elégséges. Elégségessé csak akkor válik, hogyha a fenti szituációban nonverbális elemekkel is alátámasztjuk (pl. bólintással vagy fejrázással). Ez mutatja azt is, hogy a nyelvek több területen jelentősen különböznek egymástól. Azt lehet megállapítani, hogy a „köszönöm szépen” kifejezés szerepe és hatása más a magyarban és a szlovénban. A magyarban homályos, a szlovénban viszont nagyon udvariasan nem-et jelent. A fenti példákban a kétnyelvű közlő és az egynyelvű befogadó között valamiféle komikum érződik a nyelvi kommunikáció során, ugyanis, a kontaktusjelenségek, a nyelvjárásiasság miatt bizonyos maximákat megsértettünk (persze nem szándékosan). Ezekben az esetekben az aktív kétnyelvűség kritériuma érvényesül: a nyelvi kódok különbözősége, az egyik kódról a másikra való szituációdeterminált átváltás a kommunikáció folyamán nem történt meg, mert a szlovénizmusoknak és a nyelvjárási szavaknak akkora a hatása, hogy észre sem vesszük, hogy „érthetetlenek” vagyunk. Érdekes, hogy egyes megnyilatkozások mit implikálnak, mit sugallnak, vagy egyenesen a hallgató mit ért ezen (a magyarországi semmit vagy keveset, esetleg találgatja, mit is akarunk néha). A tudáskeretek általában konvencionális természetűek, és így meghatározzák, hogy egy bizonyos kultúrában mi a jellemző vagy tipikus. A mi feladatunk pedig az, hogy birtokában legyünk ezeknek a tudáskereteknek. A pragmatikai tényezők mindig befolyással vannak arra, hogy a nyelv rendelkezésre álló lehetőségei közül melyik nyelvváltozatot és szót választjuk. Kontaktushelyzetben a legszámottevőbb a másodnyelv hatása, ami több formában is megnyilvánulhat (direkt kölcsönzés, hibrid kölcsönzés, jelentéskölcsönzés, tükörszóalkotás). Számtalanszor elhangzik, hogy amit mondunk, az magyartalan. Ezt a magyartalanságot talán az indirekt kölcsönzések (tükörszavak, tükörkifejezések vagy jelentésbővülések) mutatják a legjobban, és ebből rengeteg van. Ennek okai: a terminus technikusokat főleg szlovénul sajátítjuk el, és természetes, hogy szó szerint fordítjuk le őket, mert kevésbé ismerjük a magyar változatát, vagy így egyszerűen könnyebb. Én nem igénytelenségnek tekintem ezt, hanem a könnyebb megoldás titkának. Általában mi emberek olyanok vagyunk, hogy ha választani kell, akkor a könnyebbik utat választjuk. A tükörfordítás is a könnyebbik út. Példák: Zlatko Zahovič sárga kártyát (sárga lapot) kapott a mérkőzésen. Felteszem (feladom) a postán a levelet. Felemelem „Nyelvünk” kódváltásának pragmatikai szerepe 63
