Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Simon Szabolcs: Tantervek régen és ma
Simon Szabolcs Tantervek régen és ma „így jutottunk oda, hogy mai nap csaknem minden különvált szak helyt nyert az iskolában - de nincs tanár, aki meg volna elégedve a térrel, melyet tantárgya az iskola keretében elfoglal, az óraszámmal, mely rendelkezésére áll.” (Kármán Mór) A fenti gondolatok, noha 1874-ből származnak, semmit sem veszítettek érvényességükből. A téma, a tananyag kiválasztása és elrendezése és az ezzel kapcsolatos kérdések, változatlanul időszerűek, sőt, napjainkban Szlovákiában különös hangsúlyt kaptak. Az alábbi írásban a közoktatásban használatos tantervek néhány történeti, elméleti és terminológiai kérdésével foglalkozom, azzal kapcsolatban, hogy Szlovákiában új közoktatási törvény lépett életbe. Főleg arra a kérdésre keresem a választ, hogy miképpen értékelhető a jelenlegi folyamat tantervelméleti szempontból. Az utóbbi néhány évben Szlovákiában is érezhetően felerősödött a közoktatás tartalmi reformjának, hazai nevén az ún. kurrikuláris transzformációnak az elodázhatatlanságát sürgetők hangja. Az időközben megindult és jelentősen felgyorsult reformkísérlet a Ján Mikolaj oktatásügyi miniszter vezette Iskolaügyi Minisztérium elvárása alapján a közoktatás teljes tartalmi átalakítását kell eredményezze. 2008. május 22-én a szlovák parlament - hosszú idő után - új közoktatási törvényt fogadott el. Ezt az oktatási miniszter a tartalmi reform alapkövének tartja. A nemzeti alaptanterv, kerettanterv (törzs-, magcurriculum, központi tanterv, helyi tanterv kialakítása, gondozása, és sorolhatnánk még a különféle, ma használatos eltérő tartalmú megnevezéseket) létjogosultsága ma már nem kérdőjelezhető meg. Ezek létrehozása, bevezetése sok európai országban megtörtént vagy éppen zajlik. Ezen rendkívül összetett folyamatok irányítása elméleti tisztánlátást, az előzmények ismeretét s újfajta szemléletet követel az oktatás tervezésében. Ugyanakkor megállapítható az, hogy e tény következményeképpen a központi tantervek utóbbi évtizedekben ismert szerepe is változóban van. A mai tanterveink elődeit többféleképpen nevezték. Például Ratio, ordo, systema, tanrendszer, tanrendszerterv, tanrend, tanítási rend, majd tanterv és útmutatás (ill. utasítás). Ezeket - Magyarországon legalábbis - a múlt század hetvenes 284
