Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Misad Katalin: A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései a pozsonyi Comenius Egyetemen
A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései... kiválasztott részrendszerének leíró módon történő alapos tanulmányozása. Utána a célnyelv (a magyar) megfelelő részrendszerének elemeit vizsgáljuk hasonló módon (vő: Balázs 1989: 69). A szerkezeti hasonlóságok, a párhuzamok általában nem igényelnek külön magyarázatokat, mert intuitív módon is meg lehet őket érteni. Az eltérések befogadása azonban komplex feladat: nem egyszerű asszociatív memorizálást kíván, hanem a jelentéstartalmak megfelelő rendben való, organikus összekapcsolását. A magyar mint idegen nyelv grammatikájának kontrasztív megközelítése mintegy meghatározza a nem-anyanyelvüeknek nehézséget okozó nyelvtani anyagok sorát. 1. Igeragozás Az általános és a határozott (a hagyományos grammatikákban alanyi és tárgyas) igeragozás közötti eltérések feldolgozása állandóan visszatérő része a nyelvtanítási folyamatnak. A tárgyhatározottság nyelvtani fogalma meglehetősen bonyolult, ráadásul az indoeurópai nyelvekben hasonló formációk nincsenek. Mindemellett a nem magyar anyanyelvű hallgatónak külön meg kell magyarázni, hogy az általános igeragozás egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lehet tárgy a mondatban; sőt nem az ige tranzitív volta engedi vagy tiltja a tárgy jelenlétét, hanem fordítva: a tárgy minősége (határozott vagy határozatlan volta) az, ami az igeragozást befolyásolja (lásd Ginter 1980). Nem csoda tehát, hogy a hallgatók - bár elméletileg meg tudják különböztetni az általános és a határozott igei személyragokat, s tudnak a funkcióbeli eltérésekről - a kommunikáció során nem igazán érzik a két ragozási rendszer közötti különbséget. Az általános és a határozott igeragozás tanításának a magyar mint idegen nyelv/hungarológia gyakorlatában kétféle megközelítése alakult ki. Az egyik felfogás szerint a két ragozást külön kell tanítani, a másik szerint egyszerre (Giay 1997: 36). Esetünkben - amikor a magyart idegen nyelvként forrásnyelvi környezetben oktatjuk - eredményesebbnek bizonyult a határozott ragozást csak azután tanítani, miután a hallgatók elsajátították és begyakorolták az igék általános ragozású, jelen idejű paradigmáját. így több időnk jut a tárgy bevezetésére, a szemléleti és szerkezeti különbségek bemutatására, és nagyobb lexikai bázison tudjuk a határozott ragozást feldolgozni. 2. Igenevek Megtanulhatóságukat illetően Szarvas Gábor már 1873-ban ezt írta a Nyelvtudományi Közleményekben: „A participiumok ... a magyar nyelv háztartásának legfontosabb tényezőit képezik, úgy hogy alkalmazásuknak tüzetes, részletekig 267
